– Az egész űrlényes dolognak, így ennek az új dalnak is kicsit ilyen elvágyódós, road movie hangulata van. Ez mennyire tudatos?
– Nem mondanám tudatosnak, ilyen zenék jönnek ki belőlem. Ha elemeznem kellene saját magamat, talán tényleg van egy adag keserédesség a zenéimben, de nekem ez tetszik, mit csináljak. A klippel szerintem Géza is tökéletesen eltalálta a hangulatot, mondhatni elkapta a sodrást.
– Ha pedig a tónusoknál időzünk picit, kísérleteztél azzal, hogy ráállj a filmzene – akár dokumentumfilmet aláfestő hanganyag – készítésére? Várható, hogy hopp, az Űrlénykirály berobban a magyar filmes világ zeneszekciójába?
– Őszintén szólva fogalmam sincs, hogyan működik ez a világ, kinél kell jelentkezni. Ha történne ilyen megkeresés, nem hiszem, hogy nemet mondanék. Úgy tippelem, menne a dolog.
– Noha manapság újra fellendülőben az egy szál gitáros, dalszerzős, akár bítboksszal megfűszerezett előadásmód, az underground mélyéről azonban Magyarországon igazán nehéz még levegőért is felúszni a felszínre. Hogy látod, milyenek a lehetőségei egy ilyen zenésznek, akár magadra is szabva a dolgot, hogy egy klasszikust idézve legalább nullszaldóra kijöjjön a dolog?
– Az az igazság, engem eléggé idegesítenek a folyton siránkozós zenészek. Nyilván, én is látom, hogy külföldön sok szempontból jobbak a lehetőségek, de senki nem kényszerít senkit, hogy zenével foglalkozzon. Ha nincs kedved, ne csináld! Emellett egyébként úgy gondolom, hogyha kitartó vagy és nem is csinálsz rossz dolgot, annak előbb-utóbb megjön az eredménye. Vagy nem, de legalább olyan dologgal töltöd az időt, amit szeretsz csinálni!
További érdekességekért érdemes követni a rovatunk Facebook-, Tumblr- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
