Tizenhat éve egy harmatos július közepi reggel arra ébredtem Hajdúszoboszlón, hogy hopp, ma hirdetik ki az idei egyetemi–főiskolai felvételik eredményét, és nagyon akartam tudni, vajon felvettek-e az általam hőn áhított római provinciális régészet szakra. A sátor mellett állt két srác, akik egy országos napilapban ugyancsak a friss pontszámokat böngészték.
Ez még a mobiltelefon és netrobbanás előtti atomókorban történt, amikor a csiszolt kőkori emberek a fontos információkat még elsősorban a lapokból, a rádióból és a televízióból tudták meg.
Gondoltam hát – mivel nem létezett akkor még se Felvi.hu, se szelfibot, de mobil azért már lapult a zsebekben – odaballagok hozzájuk, és elkérem a lapot. Jó fejek voltak, és egyből ideadták az oldalakat. Gyorsan ki is bogoztam a kívánt rubrikát, az akkor éppen 120 pontos felvételi pontszámrendszerben 116 volt a lélektani küszöb, s ezt látva elöntött az adrenalin, nekem ugyanis 115 pontot sikerült összekaparnom.
Annyira felhúztam magam, hogy adott országos napilapot galacsinná gyűrve mérgemben ugrálva kiabáltam rajta, a két srác legnagyobb elképedésére. Majd miután kidühöngtem magam, adtam nekik egy százast, hogy vegyenek másik újságot.
Nekem ez az EFOTT-os történetem, 1999-ből, amikor a Tankcsapda a tízéves jubileumi koncertje volt az ász, azonban szinte mindenkinek van egy hasonlója az alapításának negyvenedik születésnapját ünneplő „utazós” fesztiválról. Persze maga a zenei mustra meg annak karaktere, fizimiskája nagyon sokat változott már csak ez alatt a bő másfél évtized alatt; az EFOTT eredetileg az egyetemi-főiskolai felvételi ponthatárok kihirdetésével fonódott össze, s mindenki tisztában volt vele, a fesztivál alatt tudhatja meg, vajon sikerült-e a dolog vagy sem.
Azóta sok minden változott, gombamód bújtak elő a különféle fesztiválok, legyenek bármilyen karakterrel megáldva. Ma már minden fesztivál: Magyarország államformája hovatovább akár fesztokrácia is lehetne, ám a XX. század utolsó évtizedében még alig akadt zenei összecsimpaszkodás, és a gyermekszárnyait nyitogató kólás Sziget meg a VOLT mellett maximum olyan regionális sorozatok futottak, mint Mezőtúr. Se Balaton Sound, se Hegyalja, se Strand nem pattogott még, ezért az ifiember örült, ha a közelébe ért az EFOTT.