Ilyen egy zenekar, amely nincs is

Ilyen még nem volt: premier egy formációnak, amely már nem üzemel? Igen, mert csinált néhány jó dalt.

Ez nagy pozitívuma a Szörnyeteg vagy lepkének. Jó lenne sok ilyet látni rejtett középiskolai vagy egyetemi zugokban.

A szövegek is rendben, a helyükön. Nincs bennük túltolt modorosság vagy már értelmezhetetlen elvontság, amely az altergalaxis önmegvalósítási megalomániájának egyik ismérve. És talán a legfontosabb: magyarul énekelnek az urak, ami teljesen passzol a miliőhöz.

Egy doboz alján még valahol tuti ott lapul a szüleim padlásán az 1980–90-es években összeherdált kazettagyűjteményem, amelyből kifejezetten büszke egy 1987-es Kispál-garázsdemóra vagyok. Nyekereg az egész, Lovasi hangja olyan, mint egy eunuch tücsöké, de valahogy életszag árad abból a 60 perces TDK kaziból, s a Fél7 zsengéi ezt az érzést idézték elő bennem.

Hogy mi lesz a dalokkal? Lehet, hogy itt-ott még felbukkannak, de elképzelhető, hogy csak ez a „Tyúb”-hivatkozás árulkodik majd a létezésükről. Azt persze sejtem, hogy a tagok, ki erre, ki arra, folytatják a zenélést. Pali is jelezte, új bandát hoz össze, Gergőt pedig nem kell bemutatni a rovat népének, hiszen egyebek között a tavaszi koncertturnénkon, a Titánok az EFOTT-on először színpadra álló, már többször is nálunk premierező The Sophisters oszlopos tagja.

(Mondjuk, csak így zárójelben, egy akusztika felé hajló koncertet össze lehetne hozni a daloknak. Ha nem ma vagy holnap, de mondjuk néhány éven belül. Lenne ugyanis értelme megszólaltatni őket.)

További érdekességekért érdemes követni a rovatunk Facebook-, Tumblr- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!