Még nincs itt a világvége

Megnéztük belülről a legértelmesebb magyar zenei programot. A cél nemes, reméljük, a végeredmény is.

A rendszerváltás óta talán az egyetlen értelmes és kézzel fogható, komoly anyagi támogatást nyújtó zenei „ösztöndíja” a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Cseh Tamás Programja (CsTP). Az immár harmadik évadja előtt álló CsTP ugyanis olyan lehetőséget kínál tehetséges, ám szinte ismeretlen előadók számára, amit előtte senki: jelentős, nagyjából mintegy kétmillió forintos összeggel segít évi harminc-negyven zenekarnak, hogy azok normális körülmények között tudjanak kreatív alkotómunkát végezni.

A támogatott bandák ugyanis ebből a pénzből rögzíthetnek egy nagylemezt, azt megjelentethetik fizikai hanghordozón, s az elkészült dalok egyikéből forgathatnak egy videoklipet is. Mindezt ugye úgy, hogy nem nekik kell összekukázni rá a pénzt.

Ez nem akármilyen lehetőség, arról nem is beszélve, hogy az NKA-nak vannak még egyéb, az albumfelvételeket, a dalszerzést, vagy épp akár a nemzetközi koncertturnékat is támogató, zenészek számára kiírt pályázatai is.

Mindezek fényében tényleg megtisztelő, hogy épp egy olyan zenerovat, mint a teljesen kezdők ügyes-bajos dolgaival foglalkozó Ígéretes titánok is részt vehetett a díjazás folyamatában. Az idei szezonban összesen 274 pályázat érkezett, s ebből a négytagú, zenei szakemberekből álló Cseh Tamás Program Ideiglenes Kollégium ötvennégy produkciót dobott a zeneipari szakemberekből, zenészekből és szakújságírókból álló zsűri elé.

A várakozás így érthetően nagy volt jelen sorok zsűriző szerzőjétől is. Úgy indultam neki a dolognak, hogy a budapesti Akvárium Klubban keddtől csütörtökig tartó meghallgatásokon – ahol egy öt bandából álló, kedd kora délutáni blokkba osztottak be – olyan zenekarokat láthatok, akik a szívüket is kidobják a színpadra, mert nagyon hisznek az ügyükben, és meghalnak azért, hogy üzenetüket átadják a világnak.

Ehhez képest finoman szólva is gyenge produkciókat kapott a velem együtt zsűriző, összesen ötfős csapat. Az öt fellépőből ugyanis mindössze egy olyan, amúgy metalcore-t játszó banda akadt, amely ennek az elvárásnak megfelelt. Ahol látszott, és érződött az összhang, s kollektívaként voltak jelen a színpadon, még ha maga a produktum – a stílusi kötöttségek miatt – nem is feltétlenül tűnt oltári egyedinek.

A látottak után sok minden kavargott bennem. Mielőtt szó érné a ház elejét, alapjában véve vajszívű vagyok, maga a zenerovatunk koncepciója is arra épül, hogy támogassuk, segítsük a kezdőket. Ahogy azt is figyelembe vettem, mennyire nehéz mindössze két számból (ennyi áll ugyanis a fellépők rendelkezésére) meggyőzni vadidegeneket arról, ez egy menő produkció, s hogy mennyire frusztrálja az előadókat, nem koncertről van szó, hanem kora délután játszanak egy zsűriasztalnak.

Ennek ellenére sajnos letaglózva kellett feszengenem a székben, mert amiket meghallgattunk, azok – bármennyire is jók a saját kis galaxisukban, és a résztvevők bármennyire is adnák érte az életüket – nem érettek ilyen komoly támogatásra.

Nem lehet ugyanis komolyan venni egy olyan bandát, amely például a két száma közül egy feldolgozással áll a grémium elé. A CsTP ugyanis nem erről szól, hanem épp a kreatív alkotómunka támogatásáról.

Szerencsére azonban úgy tűnik, csak a sors babrált ki velünk, mert még aznap sikerült belehallgatnunk olyan produkcióba is, amely után legalább azt érezhette az ember, a világvége egyelőre elmarad.

Ahogy a meghallgatásokat nyomon követő forrásaink is megerősítették, szerencsére jöttek nagyon jól összerakott, profi produkciók is. Így nincs minden elveszve. Idén is lesz olyan banda, amelynek felelősségteljes döntés mellett oda lehet ítélni a támogatást, miként az első két évad támogatottjainak túlnyomó többsége honorálásával is maximálisan egyet lehet érteni.

A felvetés azonban adott: hogyan juthatnak át ilyen támogatásra még nagyon nem megérő produkciók egy jó fülű szakmai előzsűrin, miközben számtalan olyan, idén nevezett zenekar sem ért el idáig, amelyek nemcsak felvételen, de élőben is sokkal komolyabb erőt képviselnek, s ezt például zenerovatunk tavaszi koncertturnéján, a Titánok az EFOTT-on is megmutatták. S kérdezzük mindezt úgy, hogy tudjuk, olykor nagy lehet a különbség a felvett anyag és az élő megszólalás között. No, de ennyire talán mégsem.

Összeesküvés persze nincs, csak pár dolog, amin nagyon érdemes lenne csiszolni. Mert a cél nemes, s reméljük, a végeredmény is az lesz.

(Amint meglesznek a CsTP idei díjazottjai, azonnal bemutatjuk őket! Szóval, figyelni, fülelni ér.)

További érdekességekért érdemes követni a rovatunk Facebook-, Tumblr- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!