Máshol leanderes suttogós-feszültségkeltős résszel találhatjuk szembe magunkat – szintén a Tízben –, általánosságban viszont elmondhatjuk, hogy a tiszta énekes részek erősebbek a hörgőseknél, lendületesebbek. Fel is kapjuk a fejünket, amikor a jól induló refrénnél tartanánk attól, hogy a közepe-vége majd visszaránt, aztán mégsem veszítünk a lendületből, hogy még egy fogósabb levezető versszak is legyen a jussunk (Sárga fények – „Hogyan köpd ki, hogyan nyeld le ”) És nem győzöm itt ismét hangsúlyozni, mennyire ügyesen vannak megírva a szövegek, főként a Sárga fényeknél: nem érdemes a jövőben sem elmenni a nagyobb közérthetőség irányába, és persze a magyar nyelvet sem szabad elhagyni.
Pörgősebb, sallangoktól mentes metalcore ez a műfaj minden sajátosságával, bevett stílusjegyével, itt-ott progresszívebb ízekkel, a hangsúly mégis a modern metál fiatalos és befogadható jegyein van. Mert a szövegekkel szemben a zenénél ez nyilvánvaló: nem hosszan rágni, csócsálni kell ezt, hanem a színpad előtt a pitben dühöngeni rá, arra pedig kiválóan alkalmas már mostani állapotában is a Mirror. A tiszta ének csepegősre váltását mondjuk érdemes lesz a jövőben a minimálisnál is minimálisabbra szorítani: felesleges itt túlzottan meghatódni, az érzelmek precíz kifejezése megy így is, nélküle.
„Nem félek már, te zenélsz, egy új világról mesélsz” – halljuk a Nem félekben, ami nagyon rendben is van, nem kell tartani a kihívásoktól, szólhat a zene, és előre, még ha új világokat talán nem is érdemes lefesteni, ha egyszer az érdem pont a jól ismert stílusjegyek felidézésében rejlik. A műfaj kedvelői épp utóbbi miatt is fogják szeretni.
További érdekességekért érdemes követni a rovatunk Facebook-, Tumblr- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!