Miközben a dübörgő globalizmus jegyében nagyjából minden magyar zenekar egy menő brit, német, holland vagy épp amerikai fesztivál nagyszínpadjáról álmodozik, és oda szeretne betörni, alig tudunk valamit a térség könnyűzenéjéről. Sajnos nem ismerjük egymást, s a környező országok zenekarairól sem tudunk szinte semmit. Ezen szeretne változtatni most a Budapest Showcase Hub (Bush) névre keresztelt zeneipari fesztivál, amelynek a reklámipar, illetve a zenekarmenedzsment-vonalán tevékenykedő magyar ötletgazdái és szervezői álmodtak egy nagyot, s Budapestre csábítják a közép-európai régió szakembereit egy fesztiválra.
A november 16-a és 18-a közt első ízben megrendezendő mustra nem titkolt célja, hogy életet leheljen a régió zenei életébe, s aktívabb mozgást indítson el a térség zenekarai, koncertszervezői, szakújságírói, -bloggerei és nem utolsó sorban közönségei között. A fesztivál indulása előtt leültünk a Bush két szervezőjével, Kulcsár Andival és Horváth Renátóval, meséljenek nekünk picit az ötletről, a fesztivál céljairól.
„Három éve érik bennünk a terv, hogy jó lenne egy regionális zeneipari fesztivált szervezni, mert noha egyre több ilyen szakmai rendezvény indult útjára, még nem volt köztük olyan, amely kifejezetten a régiónkra koncentrált. Emellett ösztönzően hatott a tavaly Budapestre hozott, nemzetközi világzenei mustra, a Womex sikere is” – mesélte Kulcsár Andi. Mint mondta, az ötlet konkrét megvalósítása idén februárban indult el.
Horváth Renátó a genezisről szólva azt hangsúlyozta, egyre inkább érezték, hogy miközben kifele, a Nyugat irányába kapálózva próbálnak meg nyitni a zenekarok, addig a szűk térségünkben alig vannak fúziók, egy-egy, akár szomszédos ország is eléldegél egymás mellett úgy, hogy nem nagyon akadnak kapcsolatok. Ez pedig nem jó, s egyre többen döbbennek rá arra, nyitni kell, ki kell használni a régiós adottságot. Ám ehhez valóban meg is kell ismerni egymást, s erre lesz jó ez a fesztivál, ami a térség ismeretségi hálóit szeretné szövevényesebbre szőni.
Az elmúlt évtizedben egyébként tényleg érezhető a változás, egyre több zenekar kezdi kinőni az országhatárokat, s üzeneteik már nem nemcsak a saját berkeiken belül ülnek. Épp ezért érdemes kihasználni a közös térségi piacot is, és a nyugatra vágyódás helyett a szomszédok muzsikájába belelesni. Főleg, hogy a feltörekvőkön egyre kevésbé jönnek ki a kelet- és közép-európai gyerekbetegségek.
A showcase-fesztivál ismérve, hogy elsősorban a szakmának szól, a zenei lüktetésen ügyködőket akarja összetrombitálni, hogy együtt gondolkodás keretében ismeretségek, kapcsolatok jöjjenek létre. Ennek ellenére nem zárt tanácskozásról van szó, akit érdekel a dolog, gyakorlatilag minden szekcióban részt tud venni, az esti koncertek mellett a zenei marketingre, márkaépítésre, illetve kampányolásra fókuszáló szakmai előadásokon is.
Ami a programot illeti, tizennégy országból érkeznek a bandák: román, szlovák, szlovén, horvát, szerb, ukrán, cseh, lengyel, bolgár, észt, lett, litván és orosz zenekar is koncertezik majd a négyes – Gustave Tiger, Volkova Sisters, Iamyank Live Band és Fran Palermo – magyar kontingenssel együtt. A fellépők kiválasztásában a részt vevő országokból mintegy százan segédkeztek.
Egy ilyen fesztivál zenekari kínálata ugyanis nem „tehetségkutatókon” vagy menedzseri érdekek mentén való ajánlásokon, hanem egy hosszú, többlépcsős, fájdalmas, sokszereplős vajúdás végén alakul ki. A Bush esetében a legfontosabb az volt, hogy külföldi karrierre érett, „mutogatni való” csapatok közül válogassanak.
Itt van például nagyon nagy kedvencünk a Volkova Sisterstől, az Opening:
Mint Andi mesélte, már az ebben a fázisban tapasztalt aktivitás is öröm számukra, egyúttal mutatja, egyre inkább van igény az ilyen együttműködésekre. Először egy hatvanas lista készült el, amely végül úgy szűkült huszonhétre, hogy a „saját”, hazai bandáit kivéve mindenki az összes résztvevő ország valamennyi zenekarát értékelte.
Mivel a szervezők ezt amolyan tesztévnek szánják, most azt szeretnék felmérni, milyen hatása lesz ennek a három budapesti napnak. Ugyanakkor nem elhanyagolható kérdés, mit tartanának mégis sikernek. „Ha mindenki, legyen zeneipari munkás, újságíró vagy épp koncertlátogató, úgy távozna, hogy, »Hú, megérte nagyon! Volt értelme eljönni, és folytatni kellene ezt az együtt gondolkodást«” – összegezte a vágyaikat Andi.
A szlovák Nvmerit is csípjük, amolyan Hendrixbe oltott Prince-hangulatot ad:
Renátó az elmondottakat azzal toldotta meg, hogy az is siker, ha a régióban felpezsdül az élet, elmélyülnek az együttműködések, turnéútvonalak nyílnak meg, amelyek hosszú távon fejleszteni tudják a szektort Közép-Európában.
Aki pedig szeretne bekapcsolódni a zizegésbe, nem kell sokat ügetnie, hogy egyik helyszínről a másikra elérjen, hiszen a rendezvényeknek három belvárosi, egymástól néhány perces sétára található klub: a Gozsdu Manó Klub (GMK), a Gödör és a Kuplung ad helyet.
Részletes programért és regisztrációkért katt a Bush honlapjára. Jövő héten ott találkozunk!
További érdekességekért érdemes követni a rovatunk Facebook-, Tumblr- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
###HIRDETES2###
