A számok között van amúgy az eső témakörét feldolgozó páros darab, a May 30 és a Post Rain – mondjuk utóbbi címéből ez sejthető. Előbbiben az égi áldás hangja akár tévésistergésnek is tűnhet.
A személyes kedvenc a tizenkét perces eposz, a Silk, amely címét egy délután selymesen lecsúszó serital okozta katarzisról kapta ugyan, zeneileg e hétköznapi gyönyörnél sokkal sejtelmesebb. „Az alap egy gitár-loop, majdnem hasonló hangokkal, mint a Beatles Norwegian Woodja, csak sokkal lassabb tempóval és váltásokkal. A basszustéma pedig a Microkorg érdeme: próbáltam a szívdobogás ütemét leképezni, kisebb-nagyobb sikerrel. Rém egyszerűnek hangzik, de közben a végeredmény nagyon szép lett, igazából erre a számra vagyok a legbüszkébb, mert ez tükrözi vissza a legjobban, hogy milyen hangzást akartam már kezdettől fogva” – avatott be a keletkezéstörténetbe a szerző.
A lemez nagyjából fél évig érlelődött, András a házi stúdiójában vette fel a dalokat. Az utómunkálatok mintegy másfél-két napot vettek igénybe, a keverés Gritta Péter keze nyomát viseli, akinek javaslatára amúgy dobszólam került a Liftoffba, illetve basszusgitár a Digital Oceanbe.
További érdekességekért érdemes követni rovatunk Facebook-, Tumblr- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
