„Nem cél a sláger, de örülünk, ha az”

Életet lehel a mínuszokban didergőkbe a Pixel Cranes nagylemeze. Merengő bölcsészlányok előnyben.

– Egy kicsit a témán lovagolva, egyáltalán érdekel benneteket az, hogy könnyedebb, poposabb dalokat írjatok?
Gergő: Igyekszünk önmagunk maradni, a zenénkben is, mert ha így sikerül jól befogadható és közönségbarát dalokat alkotni – ami a popszakma aktuális zenei „követelményei” mellett még mindig úgy gondolom, hogy merőben relatív –, akkor az a legjobb dolog, ami történhet.
Andris: Érdekelni érdekel, de jelenleg nem ezek a dolgok motiválnak minket, hanem az aktuális világnézeteink vagy behatásaink „megzenésítése” saját szájíz szerint. Jelenleg ez a melankolikusabb, merengősebb téma az, ami jött. Ki tudja, lehet, hogy fél év múlva tök más dolgok érdekelnek majd, melyek már lehet, hogy előhozzák a poposabb stílusjegyeket.

– Miközben görgetitek előre szépen a Pixel Cranes kerekét, azért – amellett, hogy két városban (Budapest és Szeged) is laktok – mindkettőtöknek van saját, szóló projektje is: Andrásnak ott a No Whales, míg Gergőnek a Sungazers. Van már kialakult rutinotok? Mennyire akadnak átfedések, ha vannak egyáltalán?
Gergő: A stílusbeli különbségeknek köszönhetően igen kevés. Ugyanakkor Andris az első Sungazers lemez egyik dalán énekel, ami azóta is talán a legsikeresebb az Eye Can’t Act című lemezünkről. Így a Stare Stays Still, már a közönség reakciója miatt is, egy közös koncertünk számlistájáról sem hiányozhat. Ez a dal sokat jelent, az elsők között volt, ami nemcsak zeneileg, de emberileg is közelebb hozott minket egymáshoz. Talán ez a legszembetűnőbb átfedés, de nem zárom ki a lehetőségét, hogy a jövőben bármilyen formában besegítsünk egymás szóló projektjeibe.
Andris: Azt azért hozzá kell tennem, Gergővel ellentétben, én nem koncertezek a No Whalesszel, így sokkal többet tudok foglalkozni a Pixellel. Közben szintén együtt csináltuk többé-kevésbé a Dead Like Dinosaurs nevű formációt is, és jelenleg dolgozunk egy kisebb zenésztársaság körül alakuló kezdeményezésen is, ami igényli, hogy azonos hullámhosszon tudjunk dolgozni, gondolkodni. Tény, hogy stílusban homlokellentétesen mást csinálunk, mert míg Gergő a gitárcentrikusabb prog-rockban, én inkább a szinti orientált ambient elektronikában utazom, ezek a közös dolgaink viszont elősegítik, hogy kialakuljanak átfedések, illetve a stílusok keveredjenek egymással.

– Az indulás óta szépen alakulnak a koncertjeitek is, s érződik, bizony van potenciál az élőkben. Mik a tapasztalataitok, mennyire fejlődőképes a közönség, a barátokon és ismerősökön túl miként lehet bevonzani új arcokat ülős, szofisztikáltabb, szobapop jellegű fellépésekre? Illetve mire kell még ráerősítenetek, hogy még több potenciál legyen a produkciótokban?

Gergő: Ha valamibe bőven van még hova fejlődni, akkor az – többek között – az élő fellépések. Továbbra is dobosproblémákkal küzdünk, s nem csak Pixelnél. Bár a technika sok mindenre képes, és igyekszünk a lehető legkreatívabban összehozni a fellépéseket, mégsem szólal meg igazán úgy, ahogy azt mi magunk hallani szeretnénk. Tehát a technikai felszereltségen is javítani kell, hogy ami a stúdióverziókban jól szól, az élőben is legalább olyan jól, ha nem jobban visszaadja az üzenetet, amit közvetíteni szeretnénk. A közönség visszajelzése ugyanakkor pozitív, látják az igyekezetet. Jól behatárolt stratégiánk a közönségépítésre – már ami a koncerteket illeti – még nincsen. Először egy jól összeszokott, ütőképes koncertező csapat kialakítása a cél, aztán látjuk értelmét komolyabban beleásni magunkat a fellépések tudatos menedzselésébe.
Andris: Így van, sajnos a dobos téma egyszerűen elkerülhetetlen, bár az album készítése alatt elkezdtünk arra törekedni, hogy olyan számaink legyenek, melyeket ketten is elő tudunk adni, mint például a Riverside-ot. Ami a közönséget illeti, én bízom benne, hogy idővel zenénk eljut olyan emberekhez, akik tudják értékelni az elvontabb, kísérletezősebb hangvételt. Például ahogy a Waiting Roomot sikerült a Pluto Soundon keresztül felrakni a jelentősebb zenemegosztó oldalakra. Hasonlóan remélem, hogy az Iridescence is felkerül majd ezekre a platformokra.

– Javában megy az őszi-téli klubszezon, s lassan csak eljő a tavasz is. Titeket merre lehet majd elkapni mostanában?
Andris: Őszintén szólva az utóbbi pár hónapban mindketten eléggé el voltunk foglalva a saját dolgainkkal, én például a Waiting Roommal, míg Gergő államvizsgázott. Azért februárra már kezd körvonalazódni egy albumbemutató koncert egy külföldi zenekarral, illetve a tavaszi-nyári szezont szeretnénk majd nagyon megnyomni. Aki szeretne plusz infókat, a Facebook-oldalainkon mindig megtalálja az aktualitásokat.

További érdekességekért érdemes követni zenerovatunk, az Ígéretes titánok Facebook-, Tumblr- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

###HIRDETES2###