„Egy lökés, és minden a fejére áll!”

Ez az este az enyém – énekli a Blindfold Sense. 80-as évek és tinilázadás egy gitár riffben. Premier.

– A zenéteknek ’80-as évekbeli utóérzése van, s ez ezúttal is igencsak érződik, semmi plusz pepecselés, csak jöjjön, aminek jönnie kell. Manapság ugyanakkor mintha úgy tűnne, egyre kevesebb fiatal érdeklődne az ilyesfajta zene iránt. Ti hogy érzitek ezt?
Czerny Dániel: Sokat szoktunk azon izgulni, vajon milyen véleménnyel lesznek az emberek a számainkról, hogy tetszik-e majd nekik. A dalokat igyekszünk úgy megírni, hogy a mondanivalónkat mindig úgy tudjuk átadni, hogy az emberek számára könnyen értelmezhető, ugyanakkor zeneileg is jó élmény legyen. Valójában, ha azoknak zenélünk, akik szeretnek minket, mi már örülünk. Legyenek akár kevesen, akár sokan.
Petik Ábel: Egyelőre azért ezt játsszuk, mert ez jön belőlünk. Persze van benne tudatosság is, de mi, illetve a közönség is ezt élvezi, és azt az elvet valljuk, hogy aki érti azt a nyelvet, amin mi „beszélünk”, az szeretni fogja, amit játszunk, és mi pont nekik zenélünk!

– Egy picit ezen rugózva, trendjelző lehet, milyen lehetőségei vannak ma egy fiatal csapatnak? Sajnos nem egyszer hallottuk már, hogy a közösségi klubélet sok helyen szinte teljesen meghalt. Hogyan lehet ma életet lehelni a kortársakba?
Vas Vince: Sajnos valóban, a koncertre járásnak, a zenehallgatásnak ez a módja egyre inkább kezd elavulni, és ezt mi is sokszor éreztük már. Szerintem a legfontosabb, hogy minden egyes alkalommal olyan koncertet kell adni, mintha ez lenne az inspiráció arra, hogy jöjjenek a következőre is.
Petik Ábel: Mi mindig igyekszünk a lehető legenergikusabb énünket megmutatni. Ha fellépés van, akkor apait-anyait beleadunk annak érdekében, hogy ne csak mi, hanem a hallgatók is jól érezzék magukat. A klubélet haldoklása? Csak hullámvölgyben van. Bízunk benne, hogy ez is csak egy korszak, egyszer elmúlik, valamikor a jövőben ismét kedvet kapnak az emberek.

– A dalaitokat hallgatva valahogy az az érzése az embernek, a pörgősebb, ritmusosabb gitártémák jobban fekszenek nektek, mint a lassú ódák, most mégis utóbbira adtátok a fejetek. Honnan jött a téma?
Czerny Dániel: Tény, hogy jobban szeretjük a pörgősebb gitártémákat, de mindig abból dolgozunk, amilyen ötletünk támad. Általában Vince vagy Csány hoznak egy-egy témát, és utána mindenki hozzáteszi a maga részét. A Két életben azonban az is különleges, hogy ez az első olyan számunk, ahol előre kész szövegből dolgoztunk, ami nyilván kereteket szabott, de így talán még élvezetesebb volt a folyamat.
Vas Vince: Szeretünk sok stílust kipróbálni, minél többe belekóstolni, hogy a végén tökéletesíteni tudjuk a sajátunkat. Ez a pillanat még nem érkezett el, ezért is érezhetőek nagyobb ugrások egy-egy dalunk között. Nekem alapelvem: úgy írjuk a dalokat, hogy valamennyire minden dalban kilépjen a zenekar a komfortzónájából, és valami egészen újat is vigyen bele, ám az mégis úgy, hogy az élvezhető maradjon.

– A közeljövőben merre láthatnak benneteket élőben?
Csány András: Most egy kis szünet biztosan lesz az érettségik miatt, de jövőre, vagy talán már a nyáron, teljesen új munkálatokba kezdünk, és jövőre megígérhetjük, hogy még sokan hallani fognak felőlünk!

További érdekességekért érdemes követni zenerovatunk, az Ígéretes titánok Facebook-, Tumblr- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

###HIRDETES2###