Jeszenszky Zsolt, Pesti Srácok: „És még számtalan hasonló eset. Beígért pénzek, pozíciók. Ahol a simlit majd nagyban lehet csinálni. Az ilyen embertípusnak semmilyen valós értékrendje, morális iránytűje nincs, de tényleges politikai preferenciája sem. Ilyen-olyan címszó alatt a Fidesztől is simán behúzta a lóvékat, ha sikerült. Aztán valamelyik próbálkozás nem sikerült, és berágott És jött valaki, aki többet ígért. Vagy eleve nem jött össze a kanyalás, mert valaki másnak jött össze, aki egyébként pont olyan, mint ő, csak annak a másiknak a Fidesz-kormányt sikerült legombolni. Az opportunistát nem érdekli, honnan szakít lóvét. És hát ne feledjük: az „opportunista” szó tökéletes szótári definíciója maga a szektavezér. Aki pontosan ugyanezt az utat járta végig. Kierőszakolt magának jól fizető állami pozíció(ka)t, ahol persze semmit nem csinált, csak arcoskodott, így egyre vállalhatatlanabbá vált, és végül ki kellett rúgni. És persze ekkor sem volt önreflexiója (egy nárcisztikusnak sosincs), nem a saját semmirekellő attitűdjén változtatott. Hanem jött valaki, aki többet ígért, és rákapaszkodott. Ha hazát kell árulni a pénzért, az sem okoz neki problémát. A mai típusba tartozók mindegyike tulajdonképpen egy-egy kis-Bütyök.”