A hintaló mindent vitt + videó

Gyaníthatóan a karácsony számunkra sokkal izgalmasabb volt, mint Izi számára, aki nagyjából tíz másodpercig foglalkozott a fenyőfával, majd rápattant a hintalóra, és elvágtatott a vadnyugatra.

Gyakorlatilag az idei karácsony volt Izabel első szentestéje, mert tavaly még olyan pici volt, hogy semmit sem fogott fel belőle. Anikóval a délutáni felkelésre időzítettük az ajándékozást, és 4 órakor már tűkön ültünk, mert a gyerek csak nem akart felébredni. Pedig minden készen állt: lakás kitakarítva, fa feldíszítve, gyertyák meggyújtva, zene és csillagszórók bekészítve. Aztán negyed 5-kor felhangzott az első „hajókürt” a gyerekszobából, így anya fülig érő szájjal benyitott, és szólt nekem, hogy készüljek a nagy pillanatra. Lekapcsoltam a villanyt, benyomtam Frank Sinatra karácsonyi dalait, és vártam Izi megjelenését. A királylány álmos szemmel, kócos hajjal és cumival a szájában lépett ki az ajtón, aztán megpillantotta a pompázatos, fényárban úszó karácsonyfát, és eltátotta a száját (a cumi azért nem esett ki). Lányom elkezdett magyarázni, közben elindult a fa felé, majd a szeme sarkából kiszúrta a hintalovat, és egyből irányt változtatott. Ott, ott, ott! – mondta a magáét, mi pedig biztattuk, hogy üljön fel a pacira. Na, onnantól kezdve le sem lehetett szedni onnan, tehát szegény fenyőnek mindössze 10 másodperc hírnév jutott, és a csillagszórók is mérsékelt lelkesedést váltottak ki belőle. A most következő videó akkor készült, mikor csemetém már cowboyhoz méltó módon kezelte a barna musztángot.