A narancssárga csodabili közel fél éve díszíti a fürdőszobánkat, de csemetém eddig csak amolyan játékként tekintett rá. Néha ráült fürdés előtt, megcsapkodta a térdét, aztán büszkén felkiáltott, hogy „kész”, és már távozott is. Köztudott, nem szabad nyomást gyakorolni a gyerekekre a szobatisztasággal kapcsolatban, mert annak hosszú távon negatív következményei lehetnek, ennek megfelelően hat hónapig türelmesen vártuk, hogy az elültetett mag szárba szökkenjen. Izi szerencsére szabálykövető kislány (persze nem mindenben), és jól tudja, hogy nem szabad a vízbe pisilni, kakilni.
Három nappal ezelőtt Anya és lánya együtt fürdött a kádban, mikor Izi egyszer csak felállt, a vízre mutatott, és azt mondta: „Pisi ide nem!” Anikó azt reagálta erre, hogy „nem, ide nem szabad pisilni, de kell pisilned?” Izabel felkurjantott, hogy jó (ezt használja az igen helyett), így Anikó egy laza mozdulattal a kád mellé húzta a közelben lévő bilit, és ráültette a kis hableányt. Persze az előzmények tükrében arra számított, hogy nem fog történni semmi, Izi viszont simán belepisilt, és nagyjából a negyedéig meg is töltötte a műanyag edényt. Ezek után természetesen nagy volt a szülői öröm, de csak szolidan dicsértük meg (állítólag nem szabad ujjongásba kitörni, mert az is megzavarhatja a csemetét), majd lányommal együtt kiöntöttük a bilit a vécébe, és máris mehetett vissza a kádba.
Sosem hittem volna, hogy valaha örülni fogok más pisilésének, de a saját gyermekem kapcsán az ilyen „apró” sikerek is megmelengetik a szívemet. Mert remek érzés, hogy a lányom okos, ügyes, kiegyensúlyozott és szépen fejlődik! Akinek van gyermeke, tudja miről beszélek, akinek nincs, annak azt kívánom, hogy előbb-utóbb legyen, mert a világ valódi csodája van belesűrítve ezekbe az apró emberkékbe, akiknek a tisztasága, bölcsessége számunkra is követendő példa.
origo.hu
Kegyetlen gyilkosságot tervelt ki két rab a szegedi börtönben
