Izabel hamar belakta az új kérót

Hétvégén megtörtént a nagy esemény, átvittük a bútorokat és a cuccok nagy részét az új albérletbe, sőt szombat óta már ott is alszunk.

Szombat reggel drága keresztanyámra bíztuk Izabelt, hogy nyugodtan költözködhessünk. Fél 11-re vártuk a fuvarozókat, de természetesen Murphy törvénye érvényesült, azaz a megadott időben telefonon hívott a sofőr, hogy lerobbant a teherautó, és nem tudja, mikor érnek oda. Délben végül megérkezett a két markos fiatalember, cirka egy óra alatt felpakolták a motyót a platóra, majd mikor indult volna a karaván (apu, anyós, após, Anikó és én), Murphy még egyszer „odanyalt”, ugyanis a teherautó nem akart elindulni. Húsz perc szenvedés után végül egy arra járó idegen segített a profi költöztetőknek, aki megállapította, hogy az akkumulátoron lötyögnek a saruk, ezért nem indul. Kért két csavarhúzót, meghúzta a csavarokat, és máris pöccre indult a gépjármű motorja. Rossz belegondolni, mi lett volna, ha nem jár arra ez az úriember, akinek utólag is köszönöm a segítségét.

Innentől már simán ment minden. A bútorok átpakolása után apósom kisáruszállítójával még kétszer visszatértünk a régi lakáshoz, mindkét alkalommal dugig teleraktuk a rakteret, és este 8 körül fejeztük be a cipekedést. Izabelt addigra keresztanyám is áthozta az új albiba, és szerencsére minden előzetes aggodalmunk feleslegesnek bizonyult, ugyanis lányom remekül érezte magát. Keresztül-kasul futkározott a szobákban, úgy örült a régi játékainak, mintha újak lennének, és még egy táncos-éneklős magánprodukciót is előadott a nagypapa és a nagymama tiszteletére. A zöld fürdőkádhoz is pillanatok alatt hozzászokott (velünk ellentétben), csak a lefektetésnél volt egy kis gondunk, ugyanis kissé túlpörgött, ezért már 10 óra is elmúlt, mire elaludt. Ezt a pillanatot már nagyon várta a család (Anikó szülei is nálunk aludtak szombaton, sőt anyósom egész héten velünk lesz – azt hiszem, megvan a következő bejegyzésem témája ), ugyanis az egész napos cipekedéstől hullafáradtak voltunk, és alig vártuk, hogy vízszintesbe kerüljünk. Egyszer azért fel kellett kelni Izabelhez éjszaka, ugyanis annak ellenére kibújt a hálózsákból, hogy most már direkt fordítva rakjuk rá, azaz hátul van a cipzár. Igazi Houdini a kiscsaj, reméljük, nem fázott meg ettől az akciótól, ugyanis szombaton még meglehetősen hideg volt a lakásban. Izi azóta is jól alszik az új helyen, tehát nagyobb trauma nélkül megúsztuk a költözést.