Imádom a lányomat. Ezzel nyilván nem árulok el nagy titkot, mert minden normális apa rajong a gyerekéért, de egyszerűen jól esik kimondani. Érzem a lelkemben, hogy az idő előrehaladtával szeretetem mértéke exponenciálisan növekszik. Mikor megszületett, csak kicsit szerettem, hiszen egyszer csak megjelent otthonunkban egy teljesen ismeretlen kis ufó, aki bömböl, kakil, nem hagy aludni, ráadásul csak anyuci cicijén nyugszik meg. Aztán egyre nagyobb lesz, egyre többet kommunikál, most már rendszeresen grimaszol, és egyértelmű jeleket ad arra vonatkozóan, hogy humorérzékkel is megáldotta a sors. Én pedig százszor, vagy ezerszer jobban szeretem, mint amikor először megláttam, és úgy érzem, a határ a csillagos ég!
Persze tudom, hogy ő is szeret engem, de eddig ezt csak metakommunikációs jelekkel mutatta ki (ölelés, puszilás, odabújás), szavakkal nem mondta. Jó, ez sem teljesen igaz, mert néhányszor már megkérdeztem tőle, Izi, szereted apát? Egyszer az volt a válasza, hogy „nem”, de ezen nem lepődtem meg, mert kb. 10 perccel korábban szidtam le a tévétapicskolás miatt, ergo hülye kérdés volt. A második alkalommal igen volt a válasza, de ezt csak amolyan hányaveti módon, játszás közben vetette oda nekem, így megint elmaradt a lelki felemelkedésem. Tegnapelőtt viszont megtört a jég! Együtt fürödtünk a kádban, a kis műanyag edénykékkel megint főztünk néhány adag „tojtalevest” (ez tortalevest jelent, ami Izi találmánya, és bár nem tudom, hogy nézne ki a valóságban, de szabadalmaztatni kéne), aztán törülközés közben is jókat kacagtunk, és mikor a karjaimba vettem, hogy kivigyem a hálószobába, a szemembe nézett, és azt mondta: „szejetlek, apa”. Ekkor a szívem nagyot dobbant, és miközben azt rebegtem neki, hogy „én is szeretlek, édesem”, alig tudtam visszatartani a könnyeimet. Rogyadozó lábakkal érkeztem oda az ágyhoz, ahol Anikó már várt minket, én pedig láttam a szemein, hogy ő is hallotta Izabel szavait, és együtt örül velem.
Bármilyen nehéz is volt az elmúlt két és fél év, az a pillanat mindent megszépített. Apának lenni csodálatos érzés!
