Játék az egész élet

Tegnap vendégségbe jött hozzánk egy régi jó barátom a családjával. Az öt és fél éves Zsombor eleinte meg volt szeppenve, de aztán egymásra találtak Izivel.

A látogatás apropóját ezúttal az elköltözésünk adta, terveink szerint a következő hetekben minden barátunkat meginvitáljuk egy kis borozgatós-eszegetős beszélgetésre. A Pásztor család hozzánk hasonlóan három tagból áll, annyi a különbség, hogy Zsömi három évvel idősebb Izabelnél, és jövőre már iskolába fog járni. A tündéri kisfiú amolyan magányos farkas, ha felnő, méltó utódja lesz Clint Eastwoodnak, de addig még magára kell szednie egy kis bátorságot. Az első fél órában meg is volt szeppenve, nem nagyon tágított szülei mellől, pedig Izabel komoly ostrom alá vette. Apropó, ha Zsombort Clint Eastwoodhoz hasonlítottam, akkor szerintem a lányomból Angelina Jolie lesz, de még abból a korszakából, amikor egy fiola vért hordott a nyakában

Végül azzal sikerült megtörni a jeget, hogy a pincéből felhoztam egy doboz műanyag játékot (túlnyomórészt dinoszauruszokkal volt teli), ami egyből összehozta a két gyermeket, és onnantól kezdve a felnőttek egymásra, no meg a rozéjukra tudtak koncentrálni. Zsömi előtt le a kalappal, hogy milyen eleganciával kezelte a három év, valamint a nemek közti különbséget: igazi, óvó férfiként viselkedett Izabellel, és nem hagyta magát kihozni a sodrából. A dinózás nagyjából két óráig kötötte le őket, majd Izabel rávette újdonsült barátját egy kis futkározásra (a lakás kialakításából adódóan körbe-körbe lehet futni a szobákban), aminek persze hangos dübörgés lett a következménye, majd nem sokkal később lányom fejhangon sikítozni kezdett, hogy „elkaplak, Zsömi”! Ekkor kellett közbelépnünk, és inkább a tévé elé szegeztük őket egy Micimackó DVD-vel. A kisfiút abszolút lekötötte (volna) a mese, de Izabel egy szusszanásnyi időt sem hagyott neki, mindig kitalált valamit, amivel magára vonhatja a figyelmét. Például direkt lecsúszott az ágyról, majd szólt Zsombornak, hogy segítsen neki visszamászni. A kissrác öt alkalommal türelmesen visszasegítette lányomat, majd mikor rájött, hogy szórakoznak vele, megragadta őt és egyszerűen feldobta a matracra. Mi persze remekül szórakoztunk az eseményeken, és mikor elbúcsúzáskor megpuszilták egymást, egy klasszikus mondat jutott eszembe a Casablancából: „this is the beginning of a beautiful friendship”.