Természetesen nem a spanyolviaszt találtam fel a leadben, és nem is azt állítom, hogy életem 35 éve alatt egyszer sem jöttem rá arra, hogy nem érdemes az első (vagy második) benyomás alapján megítélni embertársainkat, de Izabel az utóbbi hetekben mutatott undok viselkedésével még tágabbra nyitotta szememet ebben a témában. Lányom most kifejezetten önző, és irigyen viselkedik kortársaival, emellett ha valami nem tetszik neki, akkor kiabálva utasítja rendre a renitens emberpalántát. Múltkor egy szegény kislánynak szabályosan lobogott a haja a hangnyomástól, nem csoda, hogy sírva az anyukájához rohant, Izabel meg oly büszkén nézett, mint Pampalini, miután lelőtte az oroszlánt. Én döbbenten és leforrázva néztem végig az eseményeket, ráadásul szinte éreztem magamon a közelben lévő szülők vádló tekintetét.
Ennek hatására a minap felidéztem az elmúlt három év játszóteres emlékeit, és elszégyelltem magam, ugyanis számtalan olyan helyzet jutott eszembe, ahol egy másik gyermek furcsa viselkedése láttán egyből megítéltem a szüleit, és olyan következtetéseket vontam le, hogy „biztos el van kényeztetve”, „nem kap elég szeretetet”, vagy „szarnak a fejére, nem nevelik”, stb. Ebbe a hibába nem is volt olyan nehéz beleesni, mert sokszor nem lehet megállapítani egy csemete valódi korát, márpedig marhára nem mindegy, hogy a homokozóban balhézó apróság 2, vagy éppen 3,5 éves. Sőt adott esetben néhány hét különbség is rengeteget számít, hiszen hihetetlenül gyorsan váltják egymást a fejlődési szakaszok. Az egyik héten még kenyérre lehet kenni a csemetét, a másik héten pedig már mindenért balhézik. Izabel eddig kifejezetten aranyosan viselkedett a többi gyerekkel, aztán egycsapásra megjelent nála a birtoklási vágy, mindig az kell neki, ami a másiknál van, a nála kisebbeknek pedig feladatokat oszt ki, mintha ő lenne a falkavezér. Ha most látná valaki Izabelt a homokozóban, azt gondolhatná, hogy a szülei valamit rosszul csinálnak, pedig nem. Remélhetőleg nem. Egyszerűen egy korsajátosságról van szó, az is számít, hogy Izi nem járt bölcsibe, nincs testvére, tehát még azt hiszi körülötte forog a világ. Sebaj, ősszel jön az ovi, ahol találkozik majd nála nagyobb diktátorokkal, és lemeccselik egymás közt, ki hová tartozzon a hierarchiarendszerben. Jövő héten remélhetőleg arról is beszámolhatok, hogy fellebbezésünk után felvették-e Izabelt a körzetes óvodába, vagy az Óperenciás tengeren túlra kell cipelnünk minden reggel.
