Imádok horgászni, az első botomat még 11 évesen kaptam édesanyámtól, és annyira rákaptam a pecázás ízére, hogy hamarosan letettem a szükséges vizsgákat annak érdekében, hogy a keszegeknél nemesebb halakat is hazavihessek. Persze a horgászat nem a halfogásról szól, aki eddig így gondolta, az hatalmasat téved. Ez ugyanis viszonylag drága sport, és csak a nagyon ügyesek tudnak anyagilag jól kijönni belőle. A pecázás lényege, hogy az ember jó levegőn, a parton tölt néhány órát, nézegeti a madarakat, hallgatja a nád susogását, megnézi hajnalban a napfelkeltét, és ha szerencséje van, akkor mellékesen halat is fog. Mondjuk három héttel ezelőtt nem volt okunk panaszra, két barátommal együtt 8,66 kiló halat fogtunk néhány óra leforgása alatt, és a zsákmány között volt két méretes ponty, valamint egy 34 centiméter hosszú ezüstkárász is. Sajnos az igazán aktív időszakom 20-22 éves koromig tartott, utána a sok elfoglaltság miatt évente csak 5-6 alkalommal tudok lejutni a partra.
Izabel születése óta az az egyik vágyam, hogy lányommal is megszerettessem ezt a remek hobbit, és a jövőben együtt veszélyeztessük a Velencei-tó halállományát. Nem is szaporítom tovább a szót, az MNO videósai múlt héten elkísértek minket a partra, és megörökítették apa és lánya nem túl eredményes, ám annál izgalmasabb horgászatát.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!