Még egy fontos fejlemény árnyalja a képet. A doppingügyekbe keveredett oroszok kollektív büntetése folytán jégkorong-válogatottjuk sem szerepelhet saját zászlaja alatt. A NOB döntését követően felmerült, hogy a csapat visszalép, majd az is, hogy a KHL-t sem állítják le a játékok idejére, és az ott érdekelt hokisoknak – bármely nemzethez tartozzanak – sem engedélyezik a részvételt. Később szerencsére győzött a józan ész.
Az ügy általuk méltatlannak tekintett fordulatai viszont extra motivációt jelenthetnek az oroszok számára.
Ez azért is érdekes, mert az utóbbi időben rettentő komoly pofonokba szaladt bele Oroszország: elsősorban az olimpiákon, de a világbajnokságokon is. Vancouverben és Szocsiban a negyeddöntőben búcsúztak. Mindkét kudarc iszonyú fájdalmas emlék számukra. Nyolc éve úgy kaptak ki Kanadától 7-3-ra, hogy fikarcnyi ellenállást sem bírtak tanúsítani, míg négy esztendeje a finnek intézték el őket hazai jégen. De nem feledhetik a 2017-es világbajnokság Kanadával szemben elvesztett elődöntőjét és a 2015-ös prágai torna fináléját sem, amikor 6-1-gyel tették őket helyre a juharlevelesek.
Olimpiát 1992-ben nyertek utoljára az oroszok Albertville-ben – akkor FÁK néven –, vb-t pedig 2014-ben. Most ráadásul a nevek alapján úgy tűnik, hogy tényleg az ő válogatottjuk lehet a legerősebb. Egykori és minden bizonnyal leendő NHL-klasszisok sora támadhatja az ellenfelek kapuját, Ilja Kovalcsuktól és Pavel Dacjuktól Nyikita Guszevig és Kirill Kaprizovig. Oleg Znarok szövetségi kapitány a szentpétervári SZKA-ból és a moszkvai CSZKA-ból hívta be fiai zömét – a maradék két kerettag Magnyitogorszkból érkezett, köztük a zseniális öreg: Szergej Mozjakin –, a játékkapcsolatokkal és a rutinnal tehát nem lesz probléma.
S hogy kik lehetnek a kihívóik? Ezúttal kevésbé valószínű, hogy Kanada és az Egyesült Államok domináns szerephez jut. Az 1980-as Lake Placid-i csodához – amikor az egyetemistákkal felálló USA legyűrte a Vörös Gépezetet a döntőben – mérhető
