Évszázados hagyomány szakadt meg húsz éve Naganóban, amikor először lehettek jelen az olimpiai játékok férfihokitornáján a legprofibb profik: a világ legjobb bajnoksága, az észak-amerikai NHL legigazibb szupersztárjai. Az, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, a Nemzetközi Jégkorongszövetség (IIHF) és az NHL vezérkara között létrejött az ezt lehetővé tevő megegyezés,
egyrészt brutális színvonal-emelkedéssel járt, másrészt sosem látott presztízscsatákat hozott.
Az NHL küzdelmeit korábban nem szüneteltették az olimpiák idejére, így a csapatok – különös tekintettel Kanadára és az USA-ra – nem a legjobb összetételükben vettek részt ezeken a rendezvényeken. Sőt: a sportágnak eleve nem volt megméretése, ahol mindig minden válogatott optimális keretekkel szerepelhetett volna, hiszen az évente májusban esedékes világbajnokságok idején is tart még az NHL-playoff, így csak azok a klasszisok vébézhetnek, akiknek a csapatai kiesnek közben a küzdelmekből.
Öt olimpián ez másképpen volt tehát: Naganóban, Salt Lake Cityben, Torinóban, Vancouverben és Szocsiban. Meg is látszott, hogy kik uralják a sportágat mind a mai napig: azóta háromszor szerezték meg a bajnoki címet a kanadaiak, míg egy-egy sikerre voltak képesek a csehek és a svédek.
Az oroszoknak egyetlen aranyra sem futotta ebben az időszakban, sőt ezüstből és bronzból is mindössze egyet-egyet bírtak behúzni.
A történethez tartozik, hogy Nagano óta minden olimpia előtt hosszasan tárgyalt a részvételről az NHL és az IIHF, és gyakran csak az utolsó pillanatban dőlt el, hogy elengedi-e profijait az üzleti vállalkozásként működő bajnokság.
Phjongcshang előtt is többesélyes volt a dolog, és sokan sokáig nem akarták elhinni, hogy megszakadhat a sorozat.
Megszakadt, és a mezőny így értelemszerűen halványabb lesz, mint az előző alkalmakkor. Persze akik ott lesznek Dél-Koreában, azok is értik a dolgukat, a legtöbben az orosz bázisú nemzetközi bajnokságban, a KHL-ben pallérozódnak, de komoly a színvonala a svéd, a finn, a cseh, a svájci vagy a német pontvadászatoknak is. Az alapvető következmény: az esélyek így kiszámíthatatlannak mondhatók. Olyan favorit most biztosan nincs, mint a Sidney Crosby vezette Kanada volt a legutóbbi két tornán.
Még egy fontos fejlemény árnyalja a képet. A doppingügyekbe keveredett oroszok kollektív büntetése folytán jégkorong-válogatottjuk sem szerepelhet saját zászlaja alatt. A NOB döntését követően felmerült, hogy a csapat visszalép, majd az is, hogy a KHL-t sem állítják le a játékok idejére, és az ott érdekelt hokisoknak – bármely nemzethez tartozzanak – sem engedélyezik a részvételt. Később szerencsére győzött a józan ész.
Az ügy általuk méltatlannak tekintett fordulatai viszont extra motivációt jelenthetnek az oroszok számára.
Ez azért is érdekes, mert az utóbbi időben rettentő komoly pofonokba szaladt bele Oroszország: elsősorban az olimpiákon, de a világbajnokságokon is. Vancouverben és Szocsiban a negyeddöntőben búcsúztak. Mindkét kudarc iszonyú fájdalmas emlék számukra. Nyolc éve úgy kaptak ki Kanadától 7-3-ra, hogy fikarcnyi ellenállást sem bírtak tanúsítani, míg négy esztendeje a finnek intézték el őket hazai jégen. De nem feledhetik a 2017-es világbajnokság Kanadával szemben elvesztett elődöntőjét és a 2015-ös prágai torna fináléját sem, amikor 6-1-gyel tették őket helyre a juharlevelesek.
Olimpiát 1992-ben nyertek utoljára az oroszok Albertville-ben – akkor FÁK néven –, vb-t pedig 2014-ben. Most ráadásul a nevek alapján úgy tűnik, hogy tényleg az ő válogatottjuk lehet a legerősebb. Egykori és minden bizonnyal leendő NHL-klasszisok sora támadhatja az ellenfelek kapuját, Ilja Kovalcsuktól és Pavel Dacjuktól Nyikita Guszevig és Kirill Kaprizovig. Oleg Znarok szövetségi kapitány a szentpétervári SZKA-ból és a moszkvai CSZKA-ból hívta be fiai zömét – a maradék két kerettag Magnyitogorszkból érkezett, köztük a zseniális öreg: Szergej Mozjakin –, a játékkapcsolatokkal és a rutinnal tehát nem lesz probléma.
S hogy kik lehetnek a kihívóik? Ezúttal kevésbé valószínű, hogy Kanada és az Egyesült Államok domináns szerephez jut. Az 1980-as Lake Placid-i csodához – amikor az egyetemistákkal felálló USA legyűrte a Vörös Gépezetet a döntőben – mérhető
csoda lenne, ha a főként európai légiósokra építő tengerentúliak bármelyike ott lenne a végelszámolásnál.
Ha valaki mégis megállíthatja az oroszokat, az a vb-címvédő Svédország, a mindig veszélyes Csehország és az olimpiai bajnokságot még sosem nyert Finnország lehet. Mindhármuknál szóhoz jut egyébként egy-egy ifjú zseni. A hokivilág mindenekelőtt a 2000-es születésű Rasmus Dahlinra fog figyelni, aki szinte biztosan 1/1-es lesz az idei NHL-drafton, de kíváncsiak az ínyencek a cseh Dominik Kubalíkra is, illetve még inkább a finn Eeli Tolvanenre, aki 18 évesen a KHL-es Jokerit legponterősebb támadója.
A lebonyolítás rendje Phjongcshangban
A tornán tizenkét válogatott vesz részt, amelyek először három négyes csoportban körmérkőzéseket játszanak. Az összesített eredmények alapján a legjobb négy egyenes ágon negyeddöntős, míg az 5–12. helyezettek egymás ellenében beosztva igyekeznek elérni ezt a lehetőséget. Közép-európai idő szerint szerdán 13.10-kor indul útjára a korong az Oroszország–Szlovákia és az USA–Szlovénia meccsen. A további résztvevők: Finnország, Németország, Norvégia, Svédország, Csehország, Dél-Korea, Svájc, Kanada. A negyeddöntőket február 21-én, az elődöntőket 23-án rendezik, a bronzmeccsre 24-én, a döntőre 25-én kerül sor. Rossz hír az európai rajongóknak: a finálé kezdési időpontja – a tengerentúli piacra való tekintettel – hajnali 5 óra 10 perc. Lenne némi pikantériája, ha az a tengerentúli piac akkor már nem is lenne érdekelt...
