Knochnál azért a rutin is előjött (28 évesen a negyedik olimpiáján szerepelt), hamar megragadott egy piros-fehér-zöld lobogót: „Úgy voltunk vele, hogy tegyünk egy kis nyomást a bírókra, miként a női döntőben csinálták a koreaiak, szépen körbekoriztak a zászlóval.
A többi csapatnak is voltak eseteik, ha minket ezért kiszedtek volna, akkor ki kell zárni a kanadaiakat, a kínaiakat is.
Mégsem lehetett mindenkit kizárni, és a koreaiakat kihozni győztesként. Kilencven százalékig biztos voltam benne, hogy nem lesz változás, de elképesztő volt, ahogy kiírták: olimpiai csúccsal aranyérmesek lettünk.”
A két Liu arról is beszélt az újságírók gyűrűjében, hogy mennyire befolyásolta őket, hogy 500 méteren egyéniben nem jutottak aznap döntőbe. „Nehéz így felállni, engem háromszor is kizártak az olimpián, amiért csak magamat okolhatom. De a csapatért mindig mindent beleadok – mondta a fiatalabb.
Shaolin Sándor pedig így fogalmazott: „Eltört a pengém az elődöntőben, elég nehéz volt fejben összeszedni magam, az öltözőben nem is tudom, mit csináltam,
talán leültem és fogtam a fejem, nagyon ideges voltam.
De nem hagyhattam ott a csapatomat.
Tegnap csak kabalaállatokat kaptak a dobogón, az érmeket magyar idő szerint péntek délelőtt 11-kor veszik át, de nem bánják: „Annál jobb, még egyszer dobogóra állhatunk!” – mondta Burján.
Ám akárhányszor állítják őket dobogóra, talán még mindig fölfoghatatlan lesz, amit véghez vittek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!