Elsősorban két problémára szerettünk volna választ adni: egyrészt a fiatalok lakhatási nehézségeire, másrészt a magas fokú környezetszennyezésre, amit gyakorlatilag a sok ezer mérföldön át oda-vissza szállított élelmiszerrel okozunk – mondta el az MNO-nak a győztes csapat projektkoordinátora, Fodor Eszter. Hozzátette, hogy a díj egyrészt anyagi támogatást jelent, másrészt az akadémia területén történő kiállítás mellett egy féléves szakmai programban is részt vehetnek.
Nagy-Britanniában, különösen Londonban óriási a lakáshiány, ami elképesztő helyzetet eredményez. Egyrészt az albérletárak az egekbe szöktek, és továbbra is növekednek, így van, aki jövedelme legnagyobb részét kénytelen lakhatásra költeni. Másrészt azoknak az egyedülálló fiataloknak, akik szeretnének elköltözni otthonról, sokszor hajmeresztő kompromisszumokat kell kötniük mind a privát szféra, mind a kényelem terén. Van, hogy felnőtt, idegen emberek közös szobákban laknak, vagy hogy a szobát bérlők csak bizonyos órákban használhatják a fürdőszobát és a konyhát.
A profitéhes tulajdonosok pedig nem ritkán betesznek egy ágyat a konyhába vagy a gardróbba is, és azt is kiadják.
Fél éve olyan extrém példa is volt, hogy Harry Potter-gardróbszobát kínáltak bérlésre Manchesterben potom 170 ezer forintnyi fontért. Ugyanakkor tele vannak üresen álló egykori gyárépületekkel, telkekkel a kevésbé jó környéknek számító, de a városmaghoz mégis közeli külvárosi negyedek – magyarázta Fodor.
Az Akadémia az ilyen területek lakáscélú hasznosítására hirdetett ötletpályázatot, amit a Hackney nevű negyed egykori gyárépületének újrahasznosítási koncepciójával Fodor Eszter, Fodor Kata, Seosamh O’Muircheartaigh és Szabó Rezső csapata nyert meg.
Hackney az egykori olimpiai játékok helyszínének közelében van, és nemrég még az egyik legszegényebb városnegyedként tartották számon. Óriási iparterületről beszélünk, egykori gyárakkal és telepekkel, amely korábban ideális otthonául szolgált a város vékonyabb pénzű kreatívjainak, fiataljainak, azonban a drágulás itt is megkezdődött, és ezzel az ő kiszorulásuk is. Erre a jelenségre kerestek megoldást olyan új lakhatási formák vizsgálatával, amik mind fejlesztői, mind bérlői oldalról vonzóak lehetnek – fogalmazott.
Fodorék koncepciója emellett a környezetszennyezést is próbálja mérsékelni: mivel az átlagos ökológiai lábnyomunk egynegyedét határozza meg az élelmiszer-fogyasztásunk mikéntje, a végtelenül hosszúra nyúlt, így a légszennyezésért nagyban felelős élelmiszer-szállítási útvonalakat akarják lerövidíteni és bizonyos tekintetben zárttá tenni.
Ennek a két szempontnak az ötvözetéből született a Hackney Kitchen koncepció, amely az épület második szintjén kicsi, lakályos, egyszemélyes otthonokkal – plusz fitnesztermekkel és miegymással – a földszinten pedig az egész elgondolás lényegével, egy óriási közösségi térrel számol. Ez gyakorlatilag egy piactér, konyha, étkező és hatalmas nappali is egyben – mondta el Fodor, aki szerint ez egyszerre csökkenti az építési költségeket és a környezetszennyezést.
A legdrágább egység egy lakóhely felépítésében a konyha, főként a különböző közművek bevezetése miatt, emellett egy átlagos háztartás a konyhát a nap 90 százalékában nem is használja – kézenfekvő tehát, hogy ennek szerepét érdemes újragondolni. Másrészt a nagyvárosok élelmiszer-elosztó hálózata nagyon kevéssé hatékony, az árut messziről hozzák a nagy disztribúciós központokba, onnan nagy áruházakba vagy nagykereskedésekbe és csak onnan a boltokba, ahová az emberek egyénileg elmennek vásárolni, általában autóval. Az ételhulladék hasonló utat jár be visszafelé – sorolta a projektvezető. Ennél sokkal kevésbé lenne szennyező egy olyan zárt lánc, ahol a környékről szerzik be az élelmiszert, ez pedig egy helyen vásárolható meg, készíthető és fogyasztható el, a maradékot komposztálva pedig egyenesen annak felhasználási helyére juttatnák. Így sem raktározni nem kéne annyi helyen, sem szállítani annyi mérföldet, megspórolható sok egyszer használatos csomagolás is. Na, ez lenne a Hackney Kitchen.
Minden buli középpontja: a konyha
A gördülékeny ügymenetet egy mobiltelefonos applikáció segítené: ezen keresztül vásárolhat és fizethet az ember az élelmiszerért, választhatja ki, hogy a különféle közösségi konyhák közül mekkora méretűt szeretne használni, egyszerűbb vagy bonyolultabb felszereléssel, hogy egymagában, a társaságával vagy mások társaságában kíván főzni, és ugyanígy kiválaszthatja, hogy az ételt egymagában vagy másokkal szeretné elfogyasztani. A többemeletes futószalag tetején pedig érkezik a felszerelés, közepén az élelmiszer, az aljára pedig leteheti a maradékot. Ha túl sokat főzött, eladhatja, ha nem főzött, megveheti a mások által készített ételeket – ez nem csak gazdaságos, de környezetkímélő is, hiszen egy egyszemélyes háztartásban élőként duplaannyi ételt dobna ki, mint így. Nem utolsósorban így van lehetőség elvonulni – vagy jóval több vendéget fogadni, mint ahogy azt az amúgy a londoni lakásokra jellemző, szűk étkező-konyhák lehetővé tennék. És van lehetőség ismerkedni, ami szintén nem mellékes szempont, hiszen Londonban az albérlők 38 százaléka egyedülálló fiatal, éppen azok, akiket a projekt megcéloz.
Bár az elképzelés első blikkre nagyon is forradalminak tűnik, azért számos kérdés is felvetődik az emberben. Például hogy ki tartja rendben a konyhákat? Ki tartatja be a konyha lefoglalásával kapcsolatos szabályokat? Ki hozza az általános szabályokat – a bérlők szavazzák meg, vagy a tulajdonos szabja meg? Mi történik a frekventáltabb időszakokban, amikor mindenki főzne és enne – ünnepekkor vagy akár csak ebédidőben? Olcsón csak szabványosítva lehetne ellátni a konyhát felszereléssel – erre pedig megbízhatóan leginkább a mamutvállalatok képeset. Mi van akkor, ha egyikük azt mondja, rendben, megcsináljuk, de a mi szabványainkkal, és csak a mi termékeinket fogyaszthatják a lakók?
Fodor a kérdések nagy részére tudott választ adni: a konyhát és az egész teret profi személyzet tartja rendben, így elkerülhetők a kollégiumokban ismerős problémák – rákérdeztünk, és a projektvezető szerint még így is olcsóbb és fenntarthatóbb az üzemeltetés, mint a hagyományos módon. A felhasználóknak csak egy feladatuk van: egy erre kialakított bevásárlókocsi-szerű valamibe tenni a szennyes edényt és a hulladékot, a többit a kis létszámú, de profi személyzet intézi. A helyiség rendben tartását segíti, hogy mivel a konyha és az eszközök kiválasztása is az app használatával történik, minden rendetlenség vagy károkozás felelőse nevesíthető és szankcionálható. A fiatalok gyakran eleve csak egyszerűbb ételeket – például szendvicseket – készítenek, amihez elég egy olcsón és így nagyobb tételben beszerezhető munkalap, míg a drágább, ritkábban használt berendezésekből elég kevesebb is ahhoz, hogy mindenkinek jusson elég eszköz.
Az egység jogilag társasház, ez a része a klasszikus szabályok szerint működik. A koncepció egyébként dinamikusan alakítható, változtatható: a konyhák mérete és száma, a lakóegységek mérete és száma egyaránt. Az akadémia az ötletet díjazta, ezen még bőven lehet csiszolni – mondta Fodor. Mamutvállalatokkal pedig csak akkor tárgyalnak, ha a csapat felvállalt értékei – minőség, olcsó lakbérek, fenntarthatóság – nem sérülnek.
Bár van, aki számára idegennek hathat ez a közös konyha-tér gondolata, azért ez
még mindig jobb megoldás lehet a szüleiktől elköltözni akaró fiataloknak, mint beköltözni hatszáz fontért egy belvárosi konyhába vagy gardróbszobába
– összegezte.
Az pedig, hogy megvalósul-e, a jövő zenéje. Mint Fodor elárulta, tárgyalnak már különböző ingatlanfejlesztőkkel, de az is felmerült, hogy saját erőből, kicsiben tesztelik a koncepciót, mielőtt nyitnak vele a nagyok felé.
