Radikális újítással adnának olcsó lakást a fiataloknak

Otthonok egy hotel kényelmével és piaci pezsgéssel – ezzel nyertek hazánkfiai angol akadémiai ösztöndíjat.

Fodorék koncepciója emellett a környezetszennyezést is próbálja mérsékelni: mivel az átlagos ökológiai lábnyomunk egynegyedét határozza meg az élelmiszer-fogyasztásunk mikéntje, a végtelenül hosszúra nyúlt, így a légszennyezésért nagyban felelős élelmiszer-szállítási útvonalakat akarják lerövidíteni és bizonyos tekintetben zárttá tenni.

Ennek a két szempontnak az ötvözetéből született a Hackney Kitchen koncepció, amely az épület második szintjén kicsi, lakályos, egyszemélyes otthonokkal – plusz fitnesztermekkel és miegymással – a földszinten pedig az egész elgondolás lényegével, egy óriási közösségi térrel számol. Ez gyakorlatilag egy piactér, konyha, étkező és hatalmas nappali is egyben – mondta el Fodor, aki szerint ez egyszerre csökkenti az építési költségeket és a környezetszennyezést.

A legdrágább egység egy lakóhely felépítésében a konyha, főként a különböző közművek bevezetése miatt, emellett egy átlagos háztartás a konyhát a nap 90 százalékában nem is használja – kézenfekvő tehát, hogy ennek szerepét érdemes újragondolni. Másrészt a nagyvárosok élelmiszer-elosztó hálózata nagyon kevéssé hatékony, az árut messziről hozzák a nagy disztribúciós központokba, onnan nagy áruházakba vagy nagykereskedésekbe és csak onnan a boltokba, ahová az emberek egyénileg elmennek vásárolni, általában autóval. Az ételhulladék hasonló utat jár be visszafelé – sorolta a projektvezető. Ennél sokkal kevésbé lenne szennyező egy olyan zárt lánc, ahol a környékről szerzik be az élelmiszert, ez pedig egy helyen vásárolható meg, készíthető és fogyasztható el, a maradékot komposztálva pedig egyenesen annak felhasználási helyére juttatnák. Így sem raktározni nem kéne annyi helyen, sem szállítani annyi mérföldet, megspórolható sok egyszer használatos csomagolás is. Na, ez lenne a Hackney Kitchen.

Minden buli középpontja: a konyha

A gördülékeny ügymenetet egy mobiltelefonos applikáció segítené: ezen keresztül vásárolhat és fizethet az ember az élelmiszerért, választhatja ki, hogy a különféle közösségi konyhák közül mekkora méretűt szeretne használni, egyszerűbb vagy bonyolultabb felszereléssel, hogy egymagában, a társaságával vagy mások társaságában kíván főzni, és ugyanígy kiválaszthatja, hogy az ételt egymagában vagy másokkal szeretné elfogyasztani. A többemeletes futószalag tetején pedig érkezik a felszerelés, közepén az élelmiszer, az aljára pedig leteheti a maradékot. Ha túl sokat főzött, eladhatja, ha nem főzött, megveheti a mások által készített ételeket – ez nem csak gazdaságos, de környezetkímélő is, hiszen egy egyszemélyes háztartásban élőként duplaannyi ételt dobna ki, mint így. Nem utolsósorban így van lehetőség elvonulni – vagy jóval több vendéget fogadni, mint ahogy azt az amúgy a londoni lakásokra jellemző, szűk étkező-konyhák lehetővé tennék. És van lehetőség ismerkedni, ami szintén nem mellékes szempont, hiszen Londonban az albérlők 38 százaléka egyedülálló fiatal, éppen azok, akiket a projekt megcéloz.

Bár az elképzelés első blikkre nagyon is forradalminak tűnik, azért számos kérdés is felvetődik az emberben. Például hogy ki tartja rendben a konyhákat? Ki tartatja be a konyha lefoglalásával kapcsolatos szabályokat? Ki hozza az általános szabályokat – a bérlők szavazzák meg, vagy a tulajdonos szabja meg? Mi történik a frekventáltabb időszakokban, amikor mindenki főzne és enne – ünnepekkor vagy akár csak ebédidőben? Olcsón csak szabványosítva lehetne ellátni a konyhát felszereléssel – erre pedig megbízhatóan leginkább a mamutvállalatok képeset. Mi van akkor, ha egyikük azt mondja, rendben, megcsináljuk, de a mi szabványainkkal, és csak a mi termékeinket fogyaszthatják a lakók?

Fodor a kérdések nagy részére tudott választ adni: a konyhát és az egész teret profi személyzet tartja rendben, így elkerülhetők a kollégiumokban ismerős problémák – rákérdeztünk, és a projektvezető szerint még így is olcsóbb és fenntarthatóbb az üzemeltetés, mint a hagyományos módon. A felhasználóknak csak egy feladatuk van: egy erre kialakított bevásárlókocsi-szerű valamibe tenni a szennyes edényt és a hulladékot, a többit a kis létszámú, de profi személyzet intézi. A helyiség rendben tartását segíti, hogy mivel a konyha és az eszközök kiválasztása is az app használatával történik, minden rendetlenség vagy károkozás felelőse nevesíthető és szankcionálható. A fiatalok gyakran eleve csak egyszerűbb ételeket – például szendvicseket – készítenek, amihez elég egy olcsón és így nagyobb tételben beszerezhető munkalap, míg a drágább, ritkábban használt berendezésekből elég kevesebb is ahhoz, hogy mindenkinek jusson elég eszköz.

Az egység jogilag társasház, ez a része a klasszikus szabályok szerint működik. A koncepció egyébként dinamikusan alakítható, változtatható: a konyhák mérete és száma, a lakóegységek mérete és száma egyaránt. Az akadémia az ötletet díjazta, ezen még bőven lehet csiszolni – mondta Fodor. Mamutvállalatokkal pedig csak akkor tárgyalnak, ha a csapat felvállalt értékei – minőség, olcsó lakbérek, fenntarthatóság – nem sérülnek.

Bár van, aki számára idegennek hathat ez a közös konyha-tér gondolata, azért ez

még mindig jobb megoldás lehet a szüleiktől elköltözni akaró fiataloknak, mint beköltözni hatszáz fontért egy belvárosi konyhába vagy gardróbszobába

– összegezte.

Az pedig, hogy megvalósul-e, a jövő zenéje. Mint Fodor elárulta, tárgyalnak már különböző ingatlanfejlesztőkkel, de az is felmerült, hogy saját erőből, kicsiben tesztelik a koncepciót, mielőtt nyitnak vele a nagyok felé.