A törvénymódosítás elsődleges célja, hogy a központi háttérintézmények megszüntetésére, átalakítására vonatkozó kormánydöntésből eredő változásokat átvezesse, a kulturális örökségvédelem legfőbb háttérintézménye, a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ feladatait megossza a jogutód kulturális örökség védelméért felelős miniszter és a kormány döntése szerinti, külön jogszabályban kijelölendő szerv között. A javaslat értelmében a hivatal hatósági feladatait – kulturális javak, közhiteles nyilvántartások – a kulturális örökség védelméért felelős miniszter, a nagyberuházások régészeti előkészítéséhez kapcsolódó feladatokat a kijelölendő örökségvédelmi szerv venné át.
A törvény régészeti vonatkozású módosítása egyszerűbbé és gyorsabbá tenné a nagyberuházások régészeti előkészítését. Mint az indoklásban fogalmaznak, a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű közlekedésiinfrastruktúra-beruházások régészeti feladatellátásának átfogó módosítása értelmében az e beruházásoknál elvárható és szükséges gyorsítást az szolgálja, ha valamennyi régészeti feladatot egyetlen, a miniszter egyes kulturális örökségvédelmi feladatait ellátó, jogszabályban kijelölt örökségvédelmi szerv lát el.
Az egyéb nagyberuházások esetében a javaslat határidőt szab a feltárásra jogosult akkreditált intézmény nyilatkozatára, hogy a beruházók számára felgyorsítsa és megkönnyítse a folyamatot.
A tervezet pontosítja és összehangolja az építésügyi szakterülettel összefüggő fogalmakat. Az építésügyi szabályozás meghatározza az épített környezet, azon belül az építészeti örökség, az építészeti érték fogalmát, és e struktúrán belül értelmezi az országos, nemzeti szintű védelemként a műemléki védelmet.
A meg nem fizetett örökségvédelmi bírság köztartozásához kapcsolt új joghatások – jelzálogjog, valamint annak fennállásáig további terhelési tilalom – bevezetése az indoklás szerint azt szolgálná, hogy a terhelt műemlék forgalomképessége növekedjen, így a jelenleg alig befizetett és alig behajtható tartozások végrehajtása megalapozottabb és hatékonyabb lehessen.
A módosítás jogi szempontból megalapozná a műemlékek kategóriába sorolása további rendszeres felülvizsgálatának elvégezhetőségét.
Az örökségvédelmi hatóság által hozott elsőfokú döntéssel szembeni fellebbezés kizárása az indoklás szerint a közigazgatási bürokráciacsökkentéssel áll összhangban.
A javaslat szerint műemlékvédelmi érdekből az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvénytől a jelenleginél szélesebb körben el lehetne térni.
A módosító a nemzeti emlékhelyek körébe két kiemelkedő jelentőségű helyszín – a nagycenki kastély és a szigetvári vár – bevonását javasolja.
A tervezet a bírósági végrehajtásról szóló törvény kulturális javakra vonatkozó rendelkezései, az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény, valamint a kisajátításról szóló törvény módosítására is irányul.
A javaslat új jogcímet vezetne be a műemlék kisajátításának indokai közé: megjelenne a méltatlan használat, a helyreállíthatatlan sérülést eredményező állapot és a veszélyeztetettség fogalma. Új szabályozási elemként a törvény szerinti állami teher – például a kényszer-helyreállítás költsége – részösszeggel beszámítható lenne a kisajátítandó, árverezendő ingatlan árába, így a pénzbeli kártalanítás összegét csökkentené.
A szabálysértésekről szóló törvény módosításával a fémkereső műszer jogellenes használata szabálysértéssé válna. Így azokban az esetben is lehetséges lenne a régészeti örökséget veszélyeztetőkkel szembeni hatósági fellépés, ha örökségvédelmi bírságot nem lehet kiróni, vagy büntető eljárást nem lehet kezdeményezni. A fémkeresőzők helyszíni bírságolására jogosítványt kapna a természetvédelmi őrszolgálat, az önkormányzati természetvédelmi őr, az erdészeti hatóság arra felhatalmazott ügyintézője, valamint a mezőőr is – áll a módosító javaslat indoklásában.
