Aki Újpalotáról a IX. kerületbe jár dolgozni, az nagyjából egy órát utazik. Ennyi idő alatt a Velencei-tótól vonattal is el lehet érni ugyanoda: Agárdról például 42 perc alatt ér föl a zónázó járat a kelenföldi metróvégállomásra, Velencétől pedig mindössze 37 perces az út. Miközben az utazással töltött időben nincs érdemi különbség, a lakókörnyezetben és az albérletárakban igen. Ez lehet az oka annak, hogy egyre többen keresnek bérlakást a Velencei-tó környékén, csak éppen nem találnak. „Rengeteg az érdeklődő, de egyelőre nem tudunk segíteni: a kiadó nyaralókat tulajdonosaik általában csak nyáron és csak üdülőként adják ki egy-két hétre, hosszabb időre nem. Pedig lenne irántuk kereslet egész éves használatra is, hiszen a bérleti díjuk a fővárosinál jóval alacsonyabb lenne” – mondja portálunknak Kovács Csaba, a Balla Ingatlanirodák agárdi irodájának vezetője. Hozzáteszi, hogy a régióban még a befektetők sem tűntek fel, egyelőre nem jellemző, hogy valaki lakást vesz abból a célból, hogy azt tartósan bérbe adja.
Kiadó lakás a területen olyannyira nincs, hogy ilyet Velencén, Agárdon vagy Gárdonyban még az Ingatlan.com kínálatában sem találni. Az ok vélhetőleg az, hogy azt a néhány bérleményt, amely piacra kerül, egyből ki is veszik. Jelenleg kiadó házból is csak egy van: a Velence ófalujában álló, négyszobás, 100 négyzetméteres házat havi 150 ezer forintért hirdetik. Ezen túlmenően csak lakásnak kevésbé alkalmas nyaralókat találni, abból is csak hármat. Igény viszont amúgy sem ezekre van, hanem klasszikus, rendes otthonokra.
A Velencei-tó környékén is észlelt folyamatok a budapesti helyzettel állhatnak összefüggésben: a belvárosi árak nagyjából elérhették a maximális értéket, a belsőbb területeken komolyabb drágulás már nem várható. Ugyanakkor ez nem igaz a főváros egészére: például azokban a kijjebb eső kerületekben, amelyekben korábban olcsóbb volt az albérlet, az idén elkezdtek felfelé szökni az árak. Az Otthon Centrum adatai szerint az első negyedévbeli komoly megugrás eredményeként ma a külvárosokban 40–80 százalékkal többet kell fizetni a bérleményekért, mint tavaly ilyenkor. És ugyan ez éves adat, de a drágulás az idén indult meg igazán, párhuzamosan azzal, hogy a belvárosi árak égbe szökése alábbhagyott. Vélhetőleg tehát az történt, hogy a belsőbb területeken a piac már nem bírt el további drágulást, akik pedig az eddigi áremelkedések következtében költözni kényszerültek, a külvárosokban jelentek meg, ezzel fölhajtva az ottani árakat. Ennek folytatása csapódhat le abban, hogy sokan már a kilométerben mérve távolabbi, ám időben nézve közelebbi településeken keresgélnek albérletet, és elmerészkednek egészen a Velencei-tóig.
