A vidéki városok albérletei jóval olcsóbbak: a legtöbb egyetemi városban 1500 forintos négyzetméteráron lehet bérleményt kivenni, Pécsett és Szegeden pedig még ennél is alacsonyabbak az árak. Ezzel szemben Sopronban nagyon mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk az egyetemistáknak, lévén a havi albérleti díj négyzetméterenként meghaladja a 2000 forintot is.
Panelt ennél kedvezőbben is lehet bérelni, de Budapesten még ezek négyzetméteréért is elkérnek havi 2000-2500 forintot. Ezzel szemben a vidéki városokban az 1000-1500 forintos bérleti díj a jellemző. Ennél az ingatlantípusnál a múlt évhez képest az árnövekedés 5-10 százalékos volt, kivéve a fővárosi XIII. és XIV. kerület lakótelepeit, ahol a drágulás a 30-40 százalékot is elérte.
A fajlagos bérleti díjak mindenhol azt mutatják, hogy jellemzően a kedvelt, nagy presztízsnek örvendő budai és pesti belső kerületekben drágább lakást bérelni. Ha viszont az ingatlanok átlagos alapterületét is figyelembe vesszük, már más sorrend alakul ki: a fajlagosan olcsónak tűnő, de nagyobb alapterületű társasházi lakásokért, családi házakért összességében többet kell fizetni. Ily módon a külső pesti XVI. kerület már „megelőzi” a IX. kerületet, illetve a III. kerület is egy árszintre kerül a felkapott belső pesti kerületekkel.
Az egyetemisták az idő múlásával egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, lévén a budapesti belvárosi kis lakások gyorsan elkelnek, a piacon lassan már csak a 80-100 négyzetméteres albérletek maradnak. Emiatt a hallgatók egyre inkább arra kényszerülnek, hogy összefogjanak, és többen vegyenek ki egy lakást. Erre azért is rászorulnak a fiatalok, mert a legtöbb albérletért amúgy is minimum 100 ezer forintot kell fizetni.
