Miközben a bérlakás hiánycikk, az üres otthonok száma egyre nő. Vélhetően azért, mert a két ingatlantípus nem ugyanott van: miközben a vidék lassan kiürül, rengetegen költöznének városokba, ahol viszont egyre megfizethetetlenebbek az otthonok – többek közt ez is kiderül abból a kutatásból, amelyet a Központi Statisztikai Hivatal tavaly ősszel készített. A „Miben élünk?” című tanulmányt kedden publikálta a hivatal, ez az elmúlt 10 év legkomolyabb lakáspiaci kutatása.
A reprezentatív felmérésből kiderül, hogy hazánkban jelenleg 2,7 millió lakóépület áll, ezekben pedig összesen 4,4 millió lakás található. Az üres otthonok aránya – amely az 1980-as évekig az 5 százalékot sem érte el – a rendszerváltás óta folyamatosan nő: 2001-ben az ingatlanok 9,2 százaléka volt ilyen, míg 2011-ben 10,9 százaléka, 2015-re pedig már 12,7 százaléka.
Ez számszakilag 560 ezer üres otthont jelent. Az ilyen ingatlanoknak több mint fele 5000 főnél kisebb településen található, főképp ezzel magyarázható az, hogy üresen állnak, használni pedig senki nem akarja őket. Emellett sok tulajdonos a kiadásban rejlő kockázat miatt sem adja bérbe megüresedő lakását. Az ilyen ingatlanok aránya Budapesten és Közép-Magyarországon a legalacsonyabb, nem éri el a 7 százalékot, de ugyancsak az országos átlag alatti a mutató Közép-Dunántúlon. Hazánk többi régiójában 15 százalék fölötti, Észak-Magyarországon pedig 18 százalékot is meghaladó az üres otthonok aránya.
Friss adat az is, hogy hosszú idő után először kissé csökkent a lakástulajdonlás aránya hazánkban: a 2011. évi népszámlálás idején még 92 százalékos volt ez a mutató, tavaly viszont már csak az emberek 89 százaléka élt ilyen ingatlanban. Ez a változás a magánbérletek terjedésének tudható be: ennek aránya országos átlagban elérte a 6 százalékot, Budapesten pedig meghaladta a 10 százalékot.
A nagyon leromlott állapotú, már nem elfogadható lakások aránya 2003 óta 15-ről 8 százalékra csökkent, az országban összesen 320 ezer ilyen ingatlan lehet, 50 százalékuk valamilyen községben. Ezek lakói többségében hátrányos helyzetű, illetve többgyermekes családok. Ezzel szemben 140 ezerrel, mintegy 440 ezerre nőtt a dupla komfortos, tehát a két vagy annál több fürdőszobás lakások száma: 2003 és 2015 között az otthonoknak csak 8 százaléka volt ilyen, ma már 12 százaléka.
Szintén ellentmondásos hír, hogy miközben 10 év alatt a tágas lakások aránya 21-ről 28 százalékra nőtt, addig ugyanebben az időszakban emelkedett a túlzsúfolt otthonok mennyisége is: jelenleg a lakásoknak 7 százaléka, az önkormányzati ingatlanoknak több mint egynegyede, a nagycsaládosok lakásainak pedig 38 százaléka ilyennek számít. A legalacsonyabb jövedelmű 10 százalékéba tartozó családoknak egyharmada él szűkös otthonban. A lakások átlagos alapterülete egyébként 2003-ban 78 négyzetméter volt, 2015-ben pedig már 80 négyzetméteres.
Beszédes adat az is, hogy jelenleg az ingatlanoknak kevesebb mint 40 százalékában élnek olyan lakók, akik maradéktalanul elégedettek annak minőségével, míg ez az arány 2003-ban még 56 százalékos volt. A legtöbb válaszadó az épületek állagára és hőszigetelésére panaszkodott, közülük sokan tartották volna szükségesnek a nyílászárók cseréjét, a fűtés korszerűsítését és a kéménycserét.
A 2005 óta eltelt tíz évben elvégzett felújítások között a nyílászárók cseréje vezet: ez mintegy 690 ezer lakóépület 1,2 millió lakását érintette. A falak tatarozása, illetve külső hőszigetelése 520 ezer lakóépületen készült el, ezekben 980 ezer lakás van. A felújítások által érintett lakások több mint fele családi házakban, 29 százaléka lakótelepeken található. A lakótelep-felújítási programok eredményeként 2015-ben már a lakótelepi lakások 36 százaléka van felújított épületben.
Új információ az is, hogy a két felmérés között eltelt 10 éves időszakban a családok egyharmada végzett lakásán belül nagyobb lélegzetű felújítást, korszerűsítést. Gyakori volt a fűtőtestek és bojlerek cseréje, a villanyvezetékek újrahúzása, továbbá a vízvezeték és a csatorna cseréje. A tízéves időszakban 430 ezer lakást – az összes lakott lakás 11 százalékát – bővítették vagy alakították át, amivel az érintett ingatlanok alapterülete összesen 2,2 millió négyzetméterrel nőtt. Ez egytizede az ugyanezen időszakban újonnan épült lakások összes alapterületének, így a bővítések nagyságrendje semmiképpen nem elhanyagolható. A háztartások a jövőben is terveznek felújításokat és korszerűsítéseket, közöttük vezető helyet foglal el a nyílászárócsere: ilyesmit mintegy 350 ezer család tervez. Szintén sokan gondolkodnak külső szigetelésben és a homlokzattatarozásban, teljes lakásfelújítást pedig összesen 140 ezer háztartás tervez a következő három éven belül.
A lakók beszámolói alapján legalább 36 ezerre becsülhető a pályázati támogatással felújított lakóépületek száma, mivel azonban az elmúlt évek felújítási programjai a nagy lakóépületekre koncentráltak, így ezek a támogatások ennél sokkal több háztartáshoz jutottak el, számuk minimálisan 330 ezerre becsülhető.
Egy átlagos lakás fenntartásának havi költsége 2015-ben 40 ezer forint volt, ami a háztartások jövedelmének átlagosan 22 százalékát tette ki. Ez az arány 2003-ban ugyanennyi volt, 2010-re viszont 25 százalék fölé emelkedett. Értéke ekkor volt a legmagasabb, majd az elmúlt évek rezsicsökkentéseinek hatására folyamatosan mérséklődött. Budapesten egy átlagos lakás havi fenntartása 6 ezer forinttal kerül többe, mint a községekben vagy a városokban. A parasztházak, tanyák havi rezsije átlagosan 29 ezer, a lakótelepi lakásoké 39 ezer, a többszintes családi házaké 49 ezer forint, a kutatás szerint.
A KSH felmérésből kiderül az is, hogy 2000 óta 690 ezer háztartás vett fel 1 millió forintot meghaladó lakáscélú hitelt. A kölcsönök közel felét lakásvásárlásra fordították, 220 ezret lakásfelújításra, korszerűsítésre, 60 ezret lakásépítésre vettek fel. Egy lakáscélú hitel összege átlagosan 5,1 millió forint volt.
A háztartások 12 százaléka számolt be arról, hogy van lakáscélú megtakarítása, ezeknek jelentős részét pedig a már meglévő lakásokra tervezik fordítani. A megtakarítások közel egynegyedét szánják másik ingatlan megszerzésére, de számottevő azok aránya is, akik gyermeküket kívánják ilyen formában támogatni. A legmagasabb jövedelmi tizedben megközelítőleg minden negyedik családnak van lakáscélra szánt megtakarítása.
