Albérletkereső, vigyázz! – Így vernek át a csalók

Újfajta átveréstípus szedi áldozatait: az iroda hamis, a hirdetés hamis, csak a befizetett előleg valódi.

Herczeg Szonja
2016. 12. 06. 19:30
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Tamás valódi neve nem Tamás, de történetének minden más része igaz, dokumentumok igazolják.

A fiatalember 2015 júliusában kényszerült új albérlet után nézni. Az árak már ekkor is az egekben voltak, bár korántsem annyira, mint fél évvel később. A húszas éveiben járó, dolgozó Tamás munkaidő után próbálta megtalálni az ideális lakást. Az időszak a lehető legkedvezőtlenebb volt, ugyanis ilyentájt kezdenek el albérlet után nézni a Budapestre frissen felvett egyetemisták.

– Akárhány számot felhívtam, közölték, hogy már elvitték a lakást. Volt olyan, hogy láttam, egy órája van fent a hirdetés, hiába, percek alatt elkelt – meséli.

Tamás nem adta fel, tovább keresett. Talált is egy nagyon takarosnak tűnő, másfél szobás lakást, még viszonylag elfogadható bérleti áron, havonta 76 ezer forintért. Rezignáltan hívta az egyik online piactéren közzétett hirdetéshez tartozó telefonszámot, azt hitte, most sem jár sikerrel. Legkellemesebb meglepetésére azonban közölték vele, hogy igen, a lakás még kiadó.

Tamás azonnal jelezte, hogy nagyon érdekli az ingatlan. Ekkor a vonal túlsó végén lévő férfi egy másik számot adott meg neki, kérte, hogy kollégájával egyeztessen a részletekről.

Tamás rögtön tárcsázta is a „kollégát”. A férfi nagyon kedves és segítőkész volt, de előre leszögezte, hogy sajnos a Pillangó lakóparkban található ingatlant most még nem tudja megmutatni, mert a jelenlegi albérlő külföldön van.

– Gyanús volt a dolog, persze, de a férfi, hogy megnyugtasson, rögtön hozzátette: ha bemegyek az irodájukba, kifizetem a kauciót, és aláírok egy bérleti szerződést, garantáltan nem viszik el álmaim lakását az orrom elől – meséli Tamás. 

A keresésbe és a horrorisztikus árakba addigra igencsak belefásult fiatalember úgy döntött, elmegy az „ingatlanos” irodájába.

– Másnap elmentem. Egy budapesti üzletházba voltam hivatalos, és valóban ott volt az első emeleten az iroda.

A falakon külföldi tájakat, városokat ábrázoló képek és poszterek függtek. Tamás nevetett is magában, úgy gondolta, a hely inkább hasonlít utazási, mint ingatlanirodára.

Tamást fiatal, jól öltözött férfi fogadta, aki K. Dávid néven mutatkozott be. Rögtön a tárgyra tért, és elé rakott egy bérleti szerződést. Szabadkozott, amiért csak így tudják megoldani, de azzal magyarázta, hogy rengetegen jelentkeznek a lakásért, és valahogy meg kell bizonyosodniuk a komoly szándékról.

Tamás átolvasta az okiratot, amin szerződő félként ő és egy (mint már előtte ellenőrizte) hivatalosan bejegyzett cég szerepelt. Átlagos bérleti szerződés volt. Mielőtt aláírta volna a dokumentumot, Tamás megkérte K. Dávidot, hogy a letétbe helyezett kéthavi kaucióról (152 ezer forintról) adjon átvételi elismervényt, majd abban maradtak, pár nap múlva, amikor visszatér külföldről a jelenlegi bérlő, elmennek a lakásba.

Tamás elment dolgozni, este pedig, amikor hazaért, közölte párjával a jó hírt. Barátnője azonban ahelyett hogy örült volna, teljesen kiborult azon, hogy Tamás zokszó nélkül átadott ennyi pénzt a lakás megtekintése nélkül.

– Másnap felkeltem, és nem ment ki a fejemből Nóri dorgálása. Ezért újra felhívtam K. Dávidot. Ezen a számon előfizető nem kapcsolható. Na, mondom, ez nem jól indul.

Első körben Tamás magánnyomozásba kezdett az interneten. Bár a hirdetést már másnapra leszedték, Tamás korábban elmentette a linket, amit sikerült visszahívnia. A lakásról készült képek eredetét sikerült visszakövetnie a Google-ben.

– A fotók egy amszterdami diákszálló hirdetéséhez tartoztak eredetileg. Ekkor azonnal elfogott a pánik, szedtem a cuccaimat, és bementem a rendőrségre. Leírták, ami történt velem, és mondták, hogy értesítenek, ha megtudnak valamit. Hozzátették, hogy sajnos nagyon sok ilyen esetük van.

Tamás ekkor úgy döntött, nyomoz még egy kicsit. És itt jön még egy csavar. Rákeresett ugyanis K. Dávid telefonszámára az interneten. A számhoz hivatalosan egy másik név tartozott, egy bizonyos A. Sándor. Ez még nem is lenne annyira meglepő, de hosszas kutakodás után Tamás arra is rájött, hogy a férfi nevének (azaz A. Sándor nevének) egy-egy betűs átírásával (például: Gipsz Jakab és Gippsz Jakab vagy Giipsz Jakab) több tucat telefonszáma van az egyik mobilszolgáltatónál. Nem volt nehéz rájönnie, hogy ez ugyanaz a férfi, hiszen a nevek is árulkodóak, na meg az összes számhoz azonos lakcím tartozott.

Tamás úgy érezte, ez még kevés bizonyíték, így tovább kutakodott, hátha több mindennel tud előállni a rendőröknek.

– Felmentem újra a sokak által használt online piactérre, és az enyémhez hasonló hirdetést kerestem. Emlékeztem arra, ami utólag furcsa volt, hogy valamiért a hirdetés szövegében a magánhangzókat nagy betűkkel írták. Mit ad isten? Megint találtam egy ilyet, és amikor a telefonszámra rákerestem az interneten, az A. Sándor betűvel megtoldott nevéhez tartozott.

Tamás azt gondolta, ha időben berohan a rendőrségre, talán a nyomozók felhívják a hirdetésben szereplő számot, és egy érdeklődőnek álcázott rendőr lebuktathatja a férfit. Ám a nyomozó nyugalomra intette, és bár megköszönte az információt, közölte vele, hogy sajnos ez nem így működik, és amúgy is kevesen vannak, mert mindenkit levezényeltek a határra.

Az ügyet – bizonyítékok híján – nemrég felfüggesztették, Tamás ezért mesélt csak most kálváriájáról. Hiába vitte be a bizonyítékokat, mint utólag megtudta, nem sokra ment vele.

– A nyomozó szerint a grafológus csak folyó szöveget tud elemezni. K. Dávid azonban mindent nyomtatottan írt. Valószínűleg nem kezdő volt... Ráadásul hiába láttam, ahogy előkap egy személyit, az odafirkantott igazolványszám, mint a rendőrök elárulták, egy ismeretlen nőhöz tartozik.

Ahogy sokan mások, Tamás is bottal ütheti a pénze nyomát.

– Remélem, a történetem legalább másokat óva int. Nekem hatalmas tanulópénz volt. Mostantól csakis ingatlanirodán vagy ismerősön keresztül keresek. Addig nem adok pénzt senkinek, papír ide vagy oda, amíg kezemben nincs a kulcs, és nem láttam a lakást. Persze azóta már mindent ellenőrzök, a képeket és a mobilszámokat is előre.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.