Mindössze 800 méter, 10 perc gyaloglás. Ilyen távolságra van egymástól az a két lakás, amelyet egyaránt az Andrássy úton hirdetnek. A sugárúron, amelyet milliós négyzetméterárai miatt Budapest legdrágábbikjaként szoktunk emlegetni. Az egyik lakás bele is illik ebbe a képbe: 180 millióba kerül, 1,2 milliós négyzetméterára a felső határon van. A másik fajlagos ára ezen a környéken alacsonynak számít: a 21 négyzetméteres garzont 12 millióért árulják, négyzetméterára 570 ezer forintra jön ki. Összehasonlításképp: tudunk olyan 19 négyzetméteres lakásról, amelyet az Andrássy úton tavaly adtak el 13,9 milliós kínálati ár után 12,9 millióért, majd egy héten belül kiadták havi 80 ezerért.
Elsőként a Deák térhez közeli luxuslakást kerestük föl, amely 147 négyzetméteres. Jelenleg két egységből áll, tulajdonosa kettéosztotta egy 45 és egy 101 négyzetméteres ingatlanra. A némi falbontással bármikor összenyitható lakások közös előtérből nyílnak: a lépcsőháztól leválasztott terület társasházi tulajdonban van, jelenleg bérlik, de meg is vehető. Ha szarkasztikusan akarunk fogalmazni, azt is mondhatjuk, a lakások összenyitása komoly dilemmát jelenthet a 180 milliós ingatlanra vágyó vevőnek. El kell ugyanis döntenie, hogy 147 négyzetméternyi luxusban akar-e élni, vagy megelégszik 101 négyzetméterrel, és a másik ingatlant kiadja. Mivel az Andrássy út bérlakásait jelenleg havi 3-5 ezer forintos négyzetméteráron mérik, a kisebb lakás is havi 140-180 ezer forintot hozhatna a konyhára, a nagyobbik pedig 400 ezret fialna.
A kisebbik egységet a jelenlegi tulajdonos is kiadta, miközben a nagyobbikat arra használta, hogy benne éldegéljen, amikor a tengerentúlról fél évekre hazalátogatott. Ma már idősebb, nem szeretne folyamatosan utazgatni, repülni, a budapesti lakástól emiatt válna meg.
Az épület, amelyben a lakás található, közepes állapotban van, ráférne egy festés, kisebb felújítás. Egyébiránt mutatós, lépcsőházában még eredeti metszett üveg is megmaradt, a freskók is látszanak valamennyire, kovácsolt vas korlátjai gyönyörűek. Lift nincs benne, így a legfelső, harmadik emeleten lévő ingatlanba gyalog kell felmenni, de lépcsői kényelmesek, a le-föl mászkálás idősebbeknek sem jelenthet problémát. A környéken parkolni nem nagyon lehet, elég sok kört kell megtennie annak, aki napi szinten autóval jár ide haza. Van a közelben egy-két parkolóház, de azokban helyet szerezni szinte lehetetlen.
A külön cirkóval fűtött lakásokba a lépcsőházból leválasztott közös előtérből lépünk be, egyből szembeötlik, mennyire ízlésesen vannak felújítva. Ugyan a renoválás 7-8 éve történt, de időtávját jóval kevesebbre becsülnénk, talán amiatt, mert az ingatlant alig használták. A nagy belmagasságú lakások be is vannak rendezve, látványos csillárokkal és bútorokkal. Az ingatlant azokkal együtt adnák el, benne is foglaltaknak a 180 milliós árban – értékük laza becslés szerint 10-12 millió forintra tehető, a fából készült konyhabútorok ára sem áll meg 2 millió alatt. Mivel a két egységre bontott lakás két ilyennel is rendelkezik, az ingatlan kulináris helységeinek berendezése önmagában harmadannyiba kerül, mint amennyiért a másik Andrássy úti lakást tokkal-vonóval meg lehetne venni.
A kisebbik egység a konyha mellett egy fürdőszobából és egy Andrássy útra tekintő szobából áll, a nagyobbiknak három sugárútra néző, hatalmas hallból nyíló szobája van, szépen sorban, egymás mellett, külön bejárattal. A már említett, mindennel felszerelt konyha itt is szériatartozék, ahogyan a drága burkolatokkal készült fürdőszoba is. Ami furcsa: kád nincs, a helyiség csak zuhanykabinnal van fölszerelve. Ha tehát a lakó pezsgőfürdőben vagy meleg vízben akar heverni, föl kell keresnie egy wellnesshotelt vagy termálfürdőt. Ugyanez igaz a kisebbik egységre, kád abban sincs.
A luxusnak nem nevezhető másik lakás az Oktogon közelében van, az udvarról nyílik, utcai kitekintése nincs. Az Andrássy útról bekémlelve látszik az ablaka, és a rács is, amely a társasháztól leválasztja az előtereként szolgáló belső udvart. A kicsiny terület, amelyen átsétálunk, világos, gyakorlatilag csak ehhez a földszinti lakáshoz és a mellette levő másik – mindössze 13 négyzetméteres – minigarzonhoz tartozik. Később szembesülünk azzal, hogy a kizárólagos használatúnak gondolt belső udvar a kukák tárolására is szolgál. Azok pont a lakásokkal szemben vannak kihelyezve. Maga az épület közepes állapotú, felújítva ugyan nincs, de bejáratánál látszanak a stukkók.
A pici ingatlan két helyiségből áll, ajtajából egyenesen a szobába, illetve annak előterébe lépünk. Itt egy beépített szekrény után rögtön a konyhai rész következik, amely már a szobához tartozik, amerikai konyhának nem lehet nevezni. Tulajdonképpen csak a mosogató, egy konyhai szekrény és a sütő van rátolva a kis területen csempével burkolt falra.
Maga a lakás eredetileg egy helyiségből állt, tulajdonképpen egy hosszabb téglalap, belső terét pedig úgy alakították ki, hogy a bejárati ajtótól távolabb eső végéből leválasztottak egy fürdőszobát. A célnak megfelel, de nem meglepő, hogy utóbbi egészen más árkategóriájú csempével van burkolva, mint amilyennel a Deák térhez közeli luxuslakás.
A garzonnak házközponti fűtése van, eléggé lelakott, ami érthető, hiszen öt éve folyamatosan bérbe van adva, eladni csak azért akarja tulajdonosa, mert egy másik lakás vásárlásához pénzre van szüksége. Első ránézésre szembetűnik, hogy aki magának veszi és ténylegesen benne akar élni, annak erősen fel kell újítania. A vakolatot gyakorlatilag le kell verni és újra fölhúzni, ahogyan a burkolatokat is. Öröm az ürömben, hogy a 21 négyzetméteres alapterület miatt mindez nem kerül sokba, a lakással 2 millió forintból csodát lehet tenni. Talán ez az oka annak, hogy az ingatlant meleg váltásban tekintjük meg egy befektetővel, aki kiadási célra keres hasonlót.
