Erzsébetvárost sokáig lepukkant kerületként tartották számon, mára viszont sikk lett itt lakni – véli a VII. kerület polgármestere. Nemrég ezzel a felcímmel jelent meg interjú Vattamány Zsolttal a Magyar Hírlapban. A cikk kézről kézre jár, a benne írtakat értetlenül olvasgatják az itt élők. Az újságot egyik olvasónk nyomja a kezünkbe, amikor otthonában felkeressük. Ő egyáltalán nem gondolja úgy, hogy sikk lenne ma a kerületben lakni. Házuk a Dohány és a Síp utca sarkán áll, ablakaik az utcákra néznek. Érkezésünkkor egy szomszédjuk is átlátogat, ő is megosztja velünk a tapasztalatait. Helyzetük az átlagos kerületi lakosokénál talán még rosszabb is, mert nem csak az utcai zajjal és a felszálló füsttel kell megküzdeniük, az egyik szórakozóhely is a belső udvarukban van, hétvégente onnan is dől a zaj. Házukban eleve három vendéglátóhely is található, és a sok kiadott lakás mellett két hostel is működik itt. A csikkeket rendszeresen az udvarra pöckölik, de többször volt példa arra is, hogy a lépcsőházban sörösdobozokat rugdostak.
Olvasónk nemcsak a kiemeléseivel tarkított polgármesteri interjút teszi le elénk, hanem saját jegyzeteit is. Rajta dátumok és időpontok mellett a „semmi” szó szerepel. Jelezve azt, hogy a zaj miatti konkrét betelefonálásokat követően semmilyen változás nem történt, panaszukra rá sem hederítettek. Előfordult, hogy a közterület-felügyelet a rendőrséget is értesítette, de a helyzet akkor sem javult. Ablakukból látták, hogy a hatóság emberei kijöttek, keresztülmentek a hangoskodó csoporton, beléptek a házukban működő bárba, majd két perc múlva kijöttek onnan, és a csoporton újra áttörve távoztak. A „műsor” azonban tovább folytatódott. Pedig a jegyzetelést és a sorozatos betelefonálást az egyik önkormányzati képviselő javaslatára kezdték meg.
Korábban az önkormányzatnál írásos panaszt is tettek, amire a jegyző hat hónappal később reagált, megállapítva, hogy nincsen zaj. Pedig az idős házaspárnak nem tűnt föl, hogy bárki zajszintet mért volna a lakásukban... Panaszukkal megpróbálták megkeresni a polgármestert is, aki nyilatkozatai szerint sokat beszélt a kerületben élőkkel, illetve civil szervezetekkel. Telefonon is igyekeztek őt elérni, és többször az önkormányzatnál is jártak, de semmire nem mentek vele, csak a portáig jutottak. Próbálkoztak sok helyen, de segítséget sehonnan nem kaptak. Ahogy olvasónk ironikusan fogalmaz: nagyjából csak Ferenc pápához nem fordultak.
Az idős úr a várhatón jövő évben tartandó népszavazástól sem sokat remél. A referendum a belvárosi szórakozóhelyek és vendéglátóhelyek sorsáról szól. Kérdései az eddigi nyilatkozatok alapján arra irányulnak majd, hogy a létesítmények bezárjanak éjfélkor, annál tovább csak engedéllyel tarthassanak nyitva. A helyieket utóbbi aggasztja: mindenki tudja ugyanis, hogy az engedély finoman szólva is rugalmas fogalom. A nyugalmat az sem garantálná tehát, ha a referendumon megszavaznák az éjféli zárást. Pláne mert az utcán való zajos vonulást ez egyáltalán nem gátolná. Az önkormányzatok engedélyeztetéshez való rugalmas hozzáállását az is előrevetítheti, hogy a magát Orbán Ráhel mentoraként említő Zsidai Zoltán Roy cége az I. kerületben mindössze havi 126 ezer forintért béreli a budavári önkormányzattól azt az ingatlant, amelyben az általuk üzemeltetett Pest-Buda Hotel működik, és amelyben napi 99 ezer forintba kerül egyetlen luxusszoba. Zsidai a VII. kerületi bulinegyedben is rendelkezik vendéglátóhelyekkel, forgalma azokban is jelentős. Ráadásul nem ő az egyetlen Fidesz-közeli vállalkozó, aki jelen van a kerületben.
A hosszabb nyitvatartási időre lehetőséget adó engedély megszerzését a kerületi vezetés hivatalosan azért nem szeretné kizárni, mert a városrészben működő vendéglátóhelyek és hostelek sok száz vagy ezer embernek adnak munkát. Másrészt azért – még ha a nyilatkozatokban inkább csak előbbit emelik is ki –, mert a bulinegyed vendéglátóhelyei milliárdos nagyságrendben fizetnek iparűzési adót a kerületnek. Ettől az önkormányzat nyilvánvalóan nem szívesen válna meg. Tállai András NGM-államtitkár a témában érdeklődő Oláh Lajos DK-s képviselőnek adott válaszában azt is leírta, hogy azok a VII. kerületi adózók, amelyeknek a fő tevékenysége a szálláshely-szolgáltatás és a vendéglátás, a legfontosabb adónemekben és idegenforgalmi adó formájában közel 6,6 milliárd forinttal járultak hozzá tavaly az államháztartás bevételeihez.
A lakókat ez persze kevésbé érdekli, ők inkább csak a kocsmákból és hostelekből adódó problémákkal szembesülnek. A legtöbb gondot a külföldi turisták okozzák, emiatt a kerület egyre jobban figyel arra, hogy idegen nyelveket beszélő rendészeket is alkalmazzon. Az állandó lakosok ettől függetlenül menekülnek a környékről. A helyzet télen, csukott ablakoknál még istenes, de nyáron minden nagyon kellemetlen: a meleg miatt muszáj lenne szellőztetni, viszont a zaj miatt nem lehet, másrészt a dohányfüst is bejut a lakásokba. A helyzet éjjel 2 és 5 óra között végképp kritikus: a hazainduló fiatalok énekelnek, üvöltenek az utcán. Emiatt a helyiek végképp ki vannak borulva. Szerencsés helyzetben csak az van, aki el akarja adni a lakását.
– Az ilyen ügyleteket hamar nyélbe lehet ütni, mert akik szállásadással, rövid távú lakáskiadással foglalkoznak, folyamatosan keresik a lakásokat. Gyakorlatilag fölvásárolnak mindent, ami piacra kerül, majd kis átalakítás után ki is adják – mondja Beák Attila, a Beák és Társa Ingatlaniroda vezetője. Hozzáteszi, hogy ha a befektetők egy-egy házban meg tudnak szerezni kettő vagy több egymás melletti lakást – vagy egy nagyobb alapterületű ingatlant –, akkor hostelt is nyitnak. Ezek vendégei pedig jellemzően nem lábujjhegyen közlekednek a házakban.
A kerületiek a rövid távú lakáskiadás okozta gondokkal is komolyan szembesülnek, ma Erzsébetvárosban csaknem kétezer otthont adnak ki ily módon. Ezek háromnegyede a városrész belső területén, a bulinegyedben van. Emiatt az sem feltétlenül jelentene megoldást, ha maguknak a vendéglátóhelyeknek éjfélkor be kellene zárniuk. Ez esetben a turisták korábban mennének föl a lakásokba, hogy ott folytassák a bulit – vélekednek a lakók. Az Airbnb-re vonatkozó szabályok szigorítására esély sem nagyon van a kerületben. Pedig a VIII. és az V. kerületben az önkormányzat döntött arról, hogy a társasházak szervezeti és működési szabályzatába be kell kerülnie annak, hogy megengedik-e a lakások szálláshelyként történő kiadását. Az persze más kérdés, hogy mennyire lehet ilyen szabályzatokat akkor módosítani, amikor a tulajdonosok többsége már nem is a házakban él, hanem csak kiadja a lakását. Például olvasónk épületében egy ilyen változtatásra már aligha adná áldását a tulajdonosok többsége.
– A lakóknak nem sok lehetőségük van, legfeljebb a jegyzőtől kérhetnek birtokvédelmet. Ha a helyzet nem változik, fordulhatnak bírósághoz is, de a siker esélye minimális. A másik lehetőség a már említett szervezeti és működési szabályzat módosítása, de az viszont csak a közös területek használatára vonatkozhat, azt alapesetben csak ajánlás szinten írhatják benne elő, hogy a lakásokban mi történhet – mondja Németh Miklós ingatlanforgalmi szakjogász.
A referendum a tervek szerint arról is rendelkezne, hogy ugyan a régiek maradhatnának, az újonnan nyíló szórakozóhelyeknek viszont szükségük lenne a társasházak jóváhagyására. Ez a kérdés azonban valójában indifferens: újonnan nyíló egység nem igazán van a kerületben. Kocsmanyitásra alkalmas üzlethelyiségből nagyon gyér a kínálat, még működő egység is csak elvétve kerül a piacra. Ha mégis, akkor kézen-közön elkel, egyből megveszi vagy kibérli azokat a többi vendéglátóhely tulajdonosa. Nem véletlenül: több olyan kocsmáról is tudunk, amelynek napi bevétele gond nélkül átlépi a 200 ezer forintot, ami éves szinten 70-80 millió forintot jelent. Az üzemeltetők havonta 1,5 millió forintot tudnak kivenni az ilyen létesítményekből. És az egyéb érdekeltségekkel még nem is számoltunk. Talán nem véletlen, hogy a referendumot kezdeményező Stummer János jobbikos képviselőt két irányból is megfenyegették: egyrészt egy civil szervezet vezetője jelezte, tönkreteszi karrierjét, ha nem teszi azt, amit ígért, egy névtelen telefonáló pedig azt közölte vele: eszébe ne jusson megpróbálni bezáratni a kocsmákat, mert nem ússza meg ép bőrrel. A hírt a kerületi lap is közölte.
Klasszikus romkocsmából egyébként egyre kevesebb van a kerületben, mert kezdik beépíteni azokat az üres telkeket, ahol azok eddig üzemeltek. Ha befektető veszi meg őket, a parcellára pedig lakóépületet húz fel, akkor abban a korábbihoz hasonló vendéglátóhely kisebb eséllyel lesz. Az ilyen épületekben ma már inkább elegáns vendéglők nyílnak.
