Egy évtized hosszú idő, az utóbbi tíz évben sok minden megváltozott. Az idén például kicsi esély volt rá, hogy Vlagyimir Putyint választja meg a Time magazin az év emberének, holott napra pontosan tíz évvel ezelőtt az orosz vezető vitte el a díjat. Az amerikai hetilap évtizedek óta ítéli oda az év embere címet, mi, magyarok legszívesebben arra emlékezhetünk, hogy 1956-ban a magyar forradalmárok érdemelték ki. Persze voltak vitatott döntések is, például amikor Adolf Hitler, majd Joszif Sztálin lett az év embere. Az idén a MeToo-kampányt indító és abban megnyilvánuló szexuáliszaklatás-áldozatok érdemelték ki a címet.
A Time egyébként rendszeresen megjegyzi, hogy az év embere minősítés nem kitüntetés, olyanok kapják, akik érdemben befolyásolják a világot. Tíz évvel ezelőtt azzal indokolták a döntésüket, hogy Putyin ugyan nem demokrata, de a rend és a stabilitás híve, akinek a szabadságjogoknál is fontosabb a stabil Oroszország. A lap szerkesztői szerint neki köszönhető, hogy Oroszország összeszedte magát, és újra világhatalmi tényező lett.
Putyin azóta még egyértelműbben megmutatta, hogy nem enged az orosz geopolitikai érdekekből. Ennek egyébként ma is tanújelét adja, amikor Aleksandar Vucic szerb államfővel találkozik Moszkvában. A szerbek továbbra is a nagy szláv testvérként tekintenek Oroszországra, és baráti szándékaikat többféle módon is kifejezésre juttatják. Például úgy, hogy orosz nagyvállalatoknak adják el potom pénzért a kulcsfontosságú szerb cégeket, vagy úgy, hogy kijelentik, nem kívánnak belépni a NATO kötelékébe. Az egyre gyarapodó fegyverbeszerzéseiket is Oroszországgal bonyolítják le.
A Balkán egyáltalán nem közömbös a világ nagyhatalmai számára. Az Európai Unió már jelen van a térségben, mint ahogy pénzügyi támogatásain keresztül az iszlám országok érdekei is egyre nagyobb teret nyernek Boszniában. Szerbia pedig kétségkívül Oroszországhoz húz, habár az EU felé kacsingat. Arról nem lehetnek pontos információink, hogy Putyin és Vucic miről tárgyal, és miben egyezik meg, de a mai találkozók közül ez befolyásolja leginkább a régiónk sorsát. Sajnos a Balkánon soha nem lehetünk abban biztosak, hogy ami egy probléma megoldásának tűnik, az nem egy még nagyobb krízis nyitó epizódja-e.