Volt mostanában olyan nap, amelyik nem Oroszországról, pontosabban Moszkva és Washington közvetett vagy közvetlen összeakaszkodásáról szólt? Tegnap az amerikai kormány ismét olyan lavinát indított el, amelyikről talán ők maguk sem tudják, hol fog megállni és kiket temet maga alá. Mint azt lapunkban is olvashatták, az amerikai pénzügyminisztérium egy 210 nevet tartalmazó listát állított össze Kreml-jelentés címmel. Ezen 114 állami tisztviselő és állami cégvezető, továbbá 96 üzletember, pontosabban oligarcha neve szerepel. Közülük kerülnek majd ki azok, akiket az Egyesült Államok szankciókkal fog sújtani a közeljövőben. Érdemes lesz figyelni rá, hogyan reagál a fenyegetőzésre az orosz elit. Egy részük már megégette magát, amikor Cipruson befagyasztották a számláikat, biztosan nem örülnének neki, ha a hosszú évek alatt összekuporgatott pénzecskéik valamelyik amerikai érdekeltségű számlán ragadnának.
Persze történnek ma jó dolgok is Moszkvában. Mindenképp ezek közé kell sorolni azt, hogy az olasz külügyminiszter, Angelino Alfano Putyinnal találkozik. Olaszországot már rég óta azok közé az államok közé sorolják, amelyik az átlagnál jobb kapcsolatokat ápol Moszkvával. Ahhoz ugyan nincs elég ereje, hogy az Oroszországot sújtó gazdasági szankciókat megakadályozza, de a korlátozások esetleges bővítésének valószínűleg útját állná. Ezek ugyanis Rómának kifejezetten rosszul jönnek, korábban ugyanis sokat exportált a térségbe. A találkozón a több mint egy évtizede tervezgetett déli földgázvezeték ügye is szóba kerülhet. A mostanság Török áramlatként emlegetett szállítási útvonal egyik leágazása ugyanis Olaszországba tart majd. Feltéve, hogy elkészül.
Nemcsak Róma, London is keresi a helyét a világpolitikai sakktáblán. Theresa May ma kezdi meg a péntekig tartó kínai látogatását. Nagy-Britannia az ázsiai ország lejelentősebb európai partnerei közé tartozik, ám a brexit várhatóan csökkenteni fogja London súlyát a kínaiak szemében. Nekik egyáltalán nem mellékes az a körülmény, hogy mekkora piacot érhetnek el olcsón a szigetországból. Márpedig egyelőre úgy tűnik, hogy a jövőben sokkal jobb alternatívák kínálkoznak Nagy-Britanniánál. Ott van mindjárt Franciaország. Macron szinte kiugrik a padból, olyan hevesen jelentkezik. Ráadásul ő Maynél korábban, január első napjaiban találkozott a kínai vezetőkkel. May most nem nagyon tehet mást, mint igyekszik meggyőzni a kínaiakat arról, hogy London a brexit után is akkora súlyt képvisel majd, amivel érdemes komolyan számolni.