A kyotói pályaudvar és az irodalom

Bemutatták Esterházy Péter Egy nő című kötetének japán fordítását a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

„Japánban három magyar írót ismernek igazán”

– mondta Hidasi Judit. – Molnár Ferencet, akinek A Pál utcai fiúk című könyve rendkívül népszerű, nemrég újra kiadták; Agota Kristof magyar származású svájci alkotót, akit egyebek mellett A nagy füzet című regénye tett ismertté; illetve Esterházy Pétert. Ami azért is nagy dolog, mert eleinte lehetetlennek tűnt japán nyelvre átültetni a munkáit – árulta el az Egy nő fordítója.

Felidézte, annak idején a Berlin Verlag német kiadó kereste meg egy japán fordítás ötletével, ám ő ezt kivitelezhetetlennek tartotta. Később kiderült, az Oszakai Egyetem magyar tanszékének professzor asszonya, Waseda Mika önszorgalomból már lefordította a szerző Hahn-Hahn grófnő pillantása című regényét, amely végül 2009-ben a japán–magyar kulturális évad tiszteletére meg is jelent. Ebben az évben Esterházy Pétert 2000 után ismét meghívták a távol-keleti országba. A pénteki bemutatón az ezen utazáson készült fotókat és videorészleteket is bemutattak.

Waseda Mika az Egy nő fordítását már nem vállalta magára, és nem akadt más, aki elvégezhette volna a feladatot, így a munkának végül Eschbach-Szabó Viktória állt neki egy doktorandusza segítségével. – Négy évig dolgoztunk rajta, és minden nyelvészeti ismeretünkre szükségünk volt, hogy lefordítsuk a könyvet. – A kötet fogadtatásáról szólva Hidasi Judit elárulta, a legnevesebb japán lapokban jelentek meg recenziók, ami nagy dolog, hiszen a szűk határidők és a feszített tempó miatt a szigetország kritikusai csak a legfontosabb könyveket veszik górcső alá.

Mint arról korábban beszámoltunk, Esterházy Péter a göteborgi könyvvásárra írt köszöntőjében adta az olvasók tudtára, hogy hasnyálmirigyrákkal küzd. Betegsége miatt nem vehetett részt a bemutatón, ám a szervezők felvételről megidézték a szerzőt. Az oszakai látogatása során felvett beszélgetésen az író elmondta, a nyelv a félreértés eszköze, és egy-egy regényt félreérteni nagyon mulatságos, hiszen a sok félreértésből megannyi érvényes olvasat születik.

Eschbach-Szabó Viktória zárásként felidézte, hogy a Japánban tett, említett utazás alkalmával ő kísérte Esterházyt, akit ámulatba ejtett az ország. Legjobban talán a kiotói pályaudvar nyűgözte le, ahol, mint megjegyezte, minden utazó boldognak látszott. Esterházy akkor megfogadta, ír egyszer egy olyan művet, amely a távol-keleti építészet e remekéhez fogható élményben részesíti az olvasót.