Esterházy Péter többek közt azt írta: „Erről sokat tudnék beszélni, a varázsról, a titokról. És milyen lelkesen, ihletetten. Hiszen ez tölti be az életem. (Zárójel. Ez kicsit megváltozott, ezért is nem vagyok személyesen jelen, most igyekszik más betölteni az életem, de így meg a hasnyálmirigyrákról tudnék lelkesen és ihletetten beszélni, amitől ugyan most megkímélem a tisztelt publikumot, de ne reménykedjen, előbb-utóbb hosszabban is szólok róla, I am afraid.) Folytatom zárójelen kívül, mintha mi sem történt volna.”
A levél a pénteki Élet és Irodalomban jelent meg.
Tudtam, s tudhattuk ezt már egy ideje. De betegségek esetén különösen fontos a tapintat. Azonban a hír nagy nyilvánosságot kapott, Esterházy Péter göteborgi könyvvásárra írt megnyitóbeszédét lehozta az Élet és Irodalom, azt pedig szemlézte a teljes magyar sajtó.
A szép, csöndes idő és a szó című írásban ez áll: „Erről sokat tudnék beszélni (ti. az irodalomról – a szerk.), a varázsról, a titokról. És milyen lelkesen, ihletetten. Hiszen ez tölti be az életem. (Zárójel. Ez kicsit megváltozott, ezért is nem vagyok személyesen jelen, most igyekszik más betölteni az életem, de így meg a hasnyálmirigyrákról tudnék lelkesen és ihletetten beszélni, amitől ugyan most megkímélem a tisztelt publikumot, de ne reménykedjen, előbb-utóbb hosszabban is szólok róla, I am afraid.) Folytatom zárójelen kívül, mintha mi sem történt volna.”
Esterházy maga hozta nyilvánosságra betegségét, s tette mindezt a tőle szinte elválaszthatatlan zárójelben. Mi pedig kapaszkodjunk bele a zárójel egyik félmondatába: „előbb-utóbb hosszabban is szólok róla”. Legyen inkább így, Péter: előbb is, utóbb is.
Imádkozunk a gyógyulásodért!
Pion István
