A lengyel politika a múlton rágódik

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Két lengyel író szerint Lengyelország kettészakadt: szegényekre és olyanokra, kik félnek a szegénységtől.

R. Kiss Kornélia
2015. 11. 16. 9:27

– Ez jellemző a lengyel médiára, vagy kivételes eset volt?
I. W.: Jellemző, hogy vannak olyanok, akik semmilyen értéket nem teremtenek, de azért rengeteg pénzt keresnek. Kuba Wojewódzki tizenöt éve van a nyilvánosságban, és kellemesen él abból, hogy nincs mondanivalója, csak másokat sérteget.

– A budapesti bemutatkozó estjükön szóba került a politika, és Kuba Wojtaszczyk azt mondta: ami jobboldali, az nem lehet jó. Ezt hogy értette?
K. W.: Szerintem alapvető probléma, hogy a lengyel jobboldal elemi jogokat vitat el a kisebbségektől. Azt is gondolom, hogy ma már nem a szmolenszki légi katasztrófáról kellene szólnia a közbeszédnek, vagy arról, hogy mi nem öltünk zsidókat.
I. W.: Ha olyan történelmi kutatások látnak napvilágot, amelyek ennek ellenkezőjéről szólnak, az viszont elképesztő indulatokat vált ki. Az a baj, hogy a lengyel politika még mindig a múltat próbálja értelmezni ahelyett, hogy arról beszélnénk, milyen legyen a jövő. Az előző kormányzó párt, a Polgári Platform (PO) a status quo fenntartására törekedett, és közben nem sok mindent csinált. Lengyelország mára kettészakadt. Sok a szegény, akik radikalizálódnak. A jobb helyzetben lévők viszont rettegnek a szegényektől és a szegénységtől. Egy olyan országban, ahol az emberek félnek a lecsúszástól, könnyebben nyer egy ultrakonzervatív erő.

– Sok fiatal szavazott a jobboldalra, önök ismernek ilyeneket?
I. W.: Nem.
K. W.: Sok fiatalt nem is érdekel a politika. Mások úgy gondolták, hogy mindegy, mi történik, de a jelenlegi helyzet nem jó, valami más kell.

– Hogy lehet, hogy egy ismerősük sincs, akivel vitába keveredtek volna erről?
I. W.: Sokakat megkérdeztünk, és nem találtunk olyan embert, aki a jobboldalra szavazott volna. Az én ismeretségi köröm a liberális pártot, a Razemet választotta. A nevük azt jelenti, hogy „Együtt”, és az a jelszavuk, hogy „Lehet más a politika”.
K. W.: A családban is körbekérdeztem, de én sem találtam senkit. Az ismerőseink legtöbbje biztosan a liberálisokra szavazott. Én sokáig nem is foglalkoztam politikával, inkább turistaként nézelődtem a választások idején. Amíg a Razem fel nem bukkant, nem is volt olyan párt, ami igazán érdekelt volna. A tévében csak a jobboldalt és a szocialistákat lehetett látni, és ezzel nem akartam az idegrendszeremet tönkretenni. A lengyel politika színvonala alacsony. A politikusok egy jelentős része semmiről nem tud értelmesen beszélni.
W. I.: Még mindig azon vitatkoznak, hogy kinek az apja volt az állambiztonság vagy esetleg a Wehrmacht tagja. Hadd meséljek el egy politikai anekdotát. Három éve volt egy közvélemény-kutatás. Az első kérdés arról szólt, hogy a világ és Lengyelország jó irányba megy-e. A lengyelek nyolcvan százaléka azt válaszolta, hogy nem. Aztán azt kérdezték, hogy ők a személyes életükkel, sorsukkal elégedettek-e. Nyolcvan százalék azt mondta, hogy igen. Úgy látszik, a magánélet és a közélet teljesen elvált egymástól. Az emberek bezárkóznak a maguk kis életébe, nem akarnak a világ folyásával foglalkozni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.