„A román falu még mindig teljes csődben van”

Hogy válhat a falu prostituáltjává egy tizenegy éves kislány? Erről írt regényt a román Doina Rusti.

– A regény nagyon pontosan ábrázolja a falusi mélyszegénységet. Korábban is foglalkozott ezzel a témával?
– Sok kutatás előzte meg a regényt. A bukaresti szociológiai karral közösen végeztünk egy felmérést kérdőívekkel és interjúkkal. Filmeket is készítettünk. A Mediafax hírügynökség közreműködésével összegyűjtöttük az összes olyan hírt, amelyben hasonló zaklatást elszenvedett gyerekekről volt szó. Több száz esetet találtunk. Végül elmentünk egy Bukarest melletti faluba, ahol több hasonló eset történt, és készítettünk egy dokumentumfilmet, ez lett a könyv alapja. A kislánnyal, akiről a regény szól, még nem találkoztunk, de elküldtem neki a könyvet. Tetszett neki. Azt kérdezte: honnan tudtam, hogy milyen ruha volt rajta akkor, amikor intézetbe került. Természetesen nem tudtam, a regény fikció. De ezeken a kutatásokon alapul.

– Lizoanca senkitől nem várhat segítséget. Sem a rendőrség, sem a gyermekvédelem nem lép közbe, és amikor végül intézetbe kerül, abban sincs köszönet. Ennyire reménytelennek látja a román intézményrendszert?
– Amikor a könyvet írtam, úgy láttam, hogy az intézmények képtelenek ellátni a feladatukat. Most sem sokkal jobb a véleményem. De érdekes, hogy éppen annak a kislánynak, aki Lizoanca mintája volt, sikerült az állami gondozásban megfordítani a sorsát. Iskolába jár, és jó tanuló.

– Nehéz volt megfelelő nyelvet találni a történethez?
– Én is falun nőttem fel. A gyermekkorom nyelvét használtam, amely ma is él bennem.

– Hogyan változott meg azóta a román falvak élete?
– Amikor gyerek voltam, a falunkban lefolyóárkok voltak az utak mellett, amelyek elvezették a vizet a Zsil folyó felé. A hetvenes évek vége felé látogatóba érkezett egy elvtárs, ezért egy nap alatt betemették az árkokat, és beültették virágokkal. Senki nem merészelt újra sáncot ásni ott. Ha elered az eső, ma is mocsárrá válik a falu, és a mocsárban keserű az élet. Szerintem az ilyesmi képes megváltoztatni egy ember mentalitását. A rendszerváltás után újraosztották a földeket, de nem tudták őket megművelni az emberek. A román falu most is teljes csődben van. A legtöbb település elnéptelenedett. Egy biztos pont van mindegyikben, az italbolt.

– Az értelmiség foglalkozik ezzel a problémával?
– Van például egy költő, Ioana Craciunescu, aki parasztházakat ment, és a a fejébe vette, hogy megtanítja a falusiakat az elfelejtett értékekre. Ezek elszigetelt esetek, de néhányan elkezdték utánozni, ők is vesznek falusi házakat. Én is vettem egy telket nem olyan messze Bukaresttől, de még nem jutottam odáig, hogy építsek rá.