A nagy japán történetmesélő a lektűr és a Nobel-esélyes irodalom közti mezsgyén egyensúlyoz zavarba ejtő biztonsággal, népszerűsége e két oldalról egyszerre építkezhet ilyen magasságba. A Férfiak nő nélkül Hemingway Férfiak nők nélkül című könyvéből ered, de amíg az utóbbiban a szoknyahajszolás uralkodik, az előbbi az elhagyott férfi portréját láttatja, a nő nélküli férfi magányának szakadékát.
A kötet hét novellája hét séta az íróval a hétköznapi magány erdejében, ahol már korábban is járhattunk a Köddé vált elefánttal, de erre kering a Szputnyik, szívecském! is. Az eredeti japán borító a Kino című ötödik novellában megjelenő fűzfát ábrázolja, amely Japánban az állandóság és az egyesülés jelképe.
A fa mellett az író kedvencéről elnevezett Peter Cat jazzbárjára emlékeztető helyet éppen elhagyja a szimbolikus macska, melynek magány lép a helyébe. A kurblimadár krónikájának főszereplőjét szintén elhagyja felesége, és elvész a macskája, ahogy a Tánc, tánc, táncban, de a Kafka a tengerpartonban is megjelenik a motívum. A japán Hrabal műveiben az emberek nyelvét értő macskák szerepének irodalmi előzménye Nacume Szószeki Macska vagyok című könyve.
A novellákban felcsendülő zenék a lélekállapotról szólnak, az olvasást érdemes kiegészíteni velük. A kötetcímadó hetedikben a női élethelyzeteket is megkülönbözteti általuk, például autózgatás közben „Francis Lai White Lovers című számát duruzsolta”; e zenei kategória összefoglalóan az „ártatlan” minősítést kapja, ugyanez a jelző érvényes a nosztalgikussággal járó közhelytöredékekre, melyek nem gyengítik a szöveget. Az itt felbukkanó női öngyilkosság irodalmi toposza mellett a kötetre általánosságban érvényes, hogy talán több japán kulturális jegy lelhető fel benne, mint az író előző írásaiban.
A Vezess helyettem női autóvezető-tipológiát ecsetel, majd a Csehov Ványa bácsijának adaptációjában játszó Kafuku kellemesen csalódik új sofőrjében. Feleségéről mesél neki – a hűtlenség természetét megismerendő –, ám végül belátja, a másik szívébe nem láthat bele.
