Bolgár holokauszt: szerencse vagy szolidaritás?

Doncsev Toso író, volt kulturális diplomata arra keresi a választ, hogyan menekült meg Bulgária zsidósága.

– Mi lett volna, ha Bulgáriát megszállják a németek?
– Sajnos szerintem ugyanaz, ami Macedóniában és a Görögországtól visszaszerzett területeken. Onnan elhurcolták a zsidókat, mivel nem voltak bolgár állampolgárok. Ez egy szörnyű alku volt III. Borisz részéről: feláldozta azt a tizenkétezer zsidót, akik a Bulgáriához visszacsatolt területeken éltek, azért az ötvenezerért, aki bolgár állampolgár volt.

– Akkor mégis a szerencsének köszönhetik az életüket a bulgáriai zsidók, és nem a szolidaritásnak?
– Nem hiszek a szerencsében, inkább emberi tényezőkben. A társadalom józan esze és erkölcsi érzéke szerintem nagy szerepet játszott. Nem szeretünk beszélni róla, de Magyarországot is jellemezte a zsidóellenes közhangulat. A numerus clausus elfogadottsága vagy a tiszaeszlári per jól jelzi ezt. Az antiszemitizmus akár az egyház részéről is megnyilvánulhatott. A bolgár társadalmat alapvetően nem jellemezte ez az ellenérzés. A bolgár egyház pedig csak 1870-ben szerezte vissza az önállóságát. Nem voltak feudális kiváltságai, nem kötődött a kormányzathoz, tiszta lappal indult. Amikor 1940-ben elfogadták a zsidótörvényt, a képviselők felléptek ellene. Az írók, az egyház, a kormánypárti képviselők kiálltak a zsidóság mellett. Akkora volt az ellenállás, hogy a kormánynak titokban kellett előkészítenie a deportálásokat, és végül visszakozni kényszerült. III. Borisz rávette Hitlert, hogy „Bulgárián belül oldják meg a zsidókérdést”. A szófiai zsidókat kitelepítették vidékre. Fel szokott vetődni ilyenkor, hogy milyen sokan jelentkeztek a bolgárok közül a zsidó vagyonért, de szerintem ez nem az antiszemitizmusnak, inkább a tulajdon iránti mohóságnak volt betudható, ami nagyon is jellemezte a bolgárokat; a kommunizmus alatt is boldogan kirabolta a társadalom azt, akinek kicsit több volt.

– Kinek van ma tekintélye a bolgár társadalom előtt?
– Senkinek. A kommunizmus sokkal nagyobb kárt okozott a bolgár gondolkodásban, mint a fasizmus. Amikor például a rendszerváltás után megnyíltak a titkosszolgálati akták, kiderült, hogy a Szent Szinódus (az ortodox egyház vezető testülete – a szerk.) tagjai talán kettő kivételével ügynökök voltak. Az egyház sosem nyerte vissza a tekintélyét. Magyarországon is ezt látom: nincs tekintélye sem az egyházaknak, sem a politikai pártoknak. Mivel nem hozták nyilvánosságra az ügynökaktákat, bármikor, bárkivel kapcsolatban felmerülhet, hogy besúgó volt. Ez lehetetlenné teszi, hogy kialakuljon a közéleti szereplőkbe vetett bizalom. Persze szükség van némi józan észre és civil kurázsira is; szerintem ez sincs meg a mai európai társadalmakban. Sokszor ideológiákhoz próbálnak igazodni. A bolgárok zsidók iránti rokonszenve viszont nem valamiféle ideológia volt, hanem természetes viszonyulás egy másik emberhez. A józan paraszti ész és az önreflexióra való képesség máig jellemzi a bolgárokat. Szeretik a valóságot nézni és nem kész formulák alapján ítélkezni.