„Emberi mivoltunkat csak úgy tudjuk megőrizni, csak úgy lehetünk méltók magunkhoz, a vadhoz és ahhoz a szóhoz, hogy »vadászat«, ha minden felesleges káromolás és bosszankodás nélkül tudjuk gyakorolni az elengedés művészetét. Ne akarjunk mindenáron puskavégre kapni mindent, ami él és mozog. Hiszen ösztöneink féken tartása, vágyaink visszafogása és gondolatunk szabadsága különbözteti meg elsősorban a vadászt a vadtól” – írja a szerző egy helyütt. Soraiból mélyre temetett, ám az erdő csöndjében újra felszínre törő, atavisztikus törvény betűi rajzolódnak ki. A vadászat során ugyanis a „becsület nem üres frázis, hanem alapvetés. A törvény az törvény, nem pedig legyintés a semmibe. Itt a rend az Rend. Mindig és mindenkor.”
Az egy teljes év karcolataiban élet és halál, születés és elmúlás örök körforgása jelenik meg. És az ember, aki tiszteli ennek a körforgásnak a rendjét, pontosan kijelöli a helyét a természetben, és fejet hajt annak törvényei előtt.
(Bors Richárd, Lélekpatron, Vadászlap Kft., 2016, 192 oldal, 2500 forint.)
