A miskolci magyar táncosnőt, Katalint egy átmulatott éjszaka után fogják el orosz katonák, és szempillantás alatt egy Szibériába tartó marhavagonban találja magát. Nagyon hasonló a forgatókönyv, mint Andrzej Wajda 1989-ben bemutatott filmjében, a Kihallgatásban, amelyben Tonia, a gyanútlan színésznő ébred egy reggel a rács mögött. Csak éppen Wajdánál a kommunizmus börtönébe vezet az út, Peter Juscák regényében pedig Szibériába.
A szlovák író, Peter Juscák újságíróként még 1990-ben kezdett el interjúkat felvenni azokkal a közép- és kelet-európai nőkkel, akiket Szibériába hurcoltak, de végül sikerült hazatérniük. Nem mindenki volt ilyen szerencsés. A miskolci Katalin sem, akit rabtársai sokszor figyelmeztettek, ne táncoljon és ne énekeljen. Egyszer aztán nyomtalanul eltűnt. Az író kegyesebb volt Katalinnal, mint a történelem: a regényben túléli a gulágot, és a marhavagonban is képes tánccal megidézni a repülő hattyút. Így a szabadság megtestesítőjévé válik.
Szlovákiában 2014-ben, Magyarországon pedig most a nemzetközi könyvfesztiválra jelent meg Juscák regénye a Kalligram Kiadónál és ne feledd a hattyúkat! címmel, az író is eljött a könyvfesztiválra. „Az elhurcolások egyszerű elv alapján működtek: a kollektív bűnösség elve alapján” – mondja Juscák. Elég volt rossz helyen rossz időben lenni ahhoz, hogy ártatlan embereket elfogjanak, majd villámgyorsan koncepciós perbe fogják őket. Főhőse, a késmárki Irina esetében kémkedés volt a vád. Bizonyítéknak számított már az is, hogy Irina szlovákul, németül, lengyelül, magyarul és oroszul is beszélt. A terhességét egyszerűen csak „elterelő manővernek” minősítették, és felrakták egy Szibériába tartó marhavagonba. A gyermek a hetekig tartó úton született meg, holtan. Irinának a fogságban fia született egy grúz fogolytól, aki nem élte túl a gulágot. Peter Juscák több ezer hasonló történetet hallgatott meg az évek alatt, ezek alapján írta meg művét. „A regény egyetlen nő, Irina története, de több nő sorsát gyúrtam össze benne, akik valóban éltek, és elmesélték nekem.”