Én bő két éve kiszálltam, mert meg akartam úszni. Túl hamar jött a gyerek, Eszter sosem volt belém szerelmes, össze sem házasodtunk. Szétszórt és szertelen, semmit sem talál az összevissza polcokon, mindent széthagy a lakásban, amivel engem nagyon könnyű az őrületbe kergetni. De tudom, hogy aki disszidál a családjából, és ezt a korszakot, ezt a babakocsis vesszőfutást nem teljesíti a gyermekei mellett, soha nem lesz teljes értékű szülő. Én pedig vergődöm ide-oda. Elköltöztem, és mégsem bírok elszakadni.
Nem bírok leválni Eszterről sem. Lehajol egy kiskanálért, megelőzöm. És megint rácsodálkozom a szépségére. A ruháit mindig maga választja, hétköznap legföljebb egy kis arcpírt és szempillaspirált használ, de jobban szereti, ha nem kell festenie magát. És voltaképpen boldognak tűnik a baba-mama körök, az ételfutárok, akciós bevásárlások meg a játszótéri anyák kezén körbekeringő gyerekruhák világában. Mert nem csak az a világ adatott neki. Hanem az új és nagymenő barátja is, dübörgő piaccal a háttérben. Állandóan együtt utaznak mindenhová, ez a hétvége kivétel.
– A legjobb smink a mosoly, nem igaz, Alex?
Kétszer volt Cosmopolitan-címlap, jut eszembe, először egyetemista korában, másodszor a barátnőmként. Őrült büszke voltam rá. És most is az vagyok.
