Az író a fogyatkozó ruszin kisebbséghez tartozik, ez az etnikum áll a regény középpontjában is. A kötetet egy 2013-ban alapított marosvásárhelyi magyar kiadó, a Lector hozta el a könyvfesztiválra. Egyik vezetője, Gálfalvi Ágnes arról beszélt: az erdélyi magyar kisebbség számára a megmaradás szempontjából is különösen fontos az, hogy köldöknézegetés helyett igyekezzen kapcsolatba lépni más kultúrákkal, a Keleti-Kárpátok pedig egyébként is közös kulturális tér.
A közös szlovák–magyar múlt legproblematikusabb pontjai is előkerültek, bár nem szépírók, hanem történészek foglalkoztak vele. A magyarul is jól beszélő Miroslav Michela tanulmányát, a Trianon labirintusaibant Paksa Rudolf, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos munkatársa mutatta be, aki kifejtette: a történész úgysem lehet teljesen objektív – Miroslav Michela is eufemisztikus, amikor a szlovákiai magyar kisebbség „nehézségeit” említi. Van viszont szakmai tisztesség, és úgy gondolja, annak megfelel Michela könyve, amely azt vizsgálja, hogyan beszéltek Trianonról a szlovák és magyar kortársak, valamint az utókor.
Közben a legaktuálisabb problémák, a migrációs válság és Európa jövője meglehetősen kevés beszélgetésen került középpontba.
Láthatóan sem a kiadók, sem a fesztivál szervezői nem törekedtek rá. Pedig magyarázatokra láthatóan van igény, főleg ha könnyen emészthetők: Udo Ulfkotte német újságíró könyvbemutatóján például nem maradt üres szék. Frissen megjelent, A menekültipar című könyvével összefüggésben kifejtette egyebek között, hogy egy hepatitis C-ben szenvedő menedékkérő „egy családi ház árát nyeli le”, mire kikezelik a betegségből, ezért nyilván – más gazdasági szereplők mellett – a gyógyszergyáraknak áll érdekükben a migráció.
Hasonlóan népszerű esemény volt Helmut Kohl Aggodalom Európáért című kötetének bemutatója; az egykori német kancellár egyebek közt a konszenzusra törekvést és az erős vezetőket hiányolja az unió működéséből.
