„Öt év telt el azóta, hogy a Lázadók Szövetsége elpusztította a Halálcsillagot, legyőzte Darth Vadert és a császárt, és a Birodalmi Csillagflotta maradványait a galaxis egy távoli szegletébe űzte. Leia hercegnő és Han Solo Jedi ikreket várnak. Luke Skywalker pedig első lett az új Jedi lovagok sorában” – kezdődött A Birodalom örökösei ajánlószövege.
Timothy Zahn regénye 1991. május elsején jelent meg az Amerikai Egyesült Államokban, és még abban az évben kiadta itthon a Walhalla Páholy Novák Csanád fordításában. 2005-ben aztán a Szukits is kiadta Magyarországon, így a közel négyszáz oldalas kötetnek kétféle borítója is ismert itthon. Ez Nyugaton is így van egyébként, miután 2011-ben a könyv húszéves „szülinapján” újra kiadták. Képregény is készült A Birodalom örököseiből (lásd képünket).
Hogy miért fontos A Birodalom örökösei? Mert eredetileg ez volt a hivatalos folytatása a Csillagok háborúja klasszikus trilógiájának, azaz ezt szánták a történet hetedik epizódjának. Ám miután a franchise-t George Lucas eladta a Disney-nek, a filmstúdió elkaszálta a korábbi bővített univerzumot, azaz többé már nem A Birodalom örökösei volt a klasszikus trilógia folytatása.
Érdekesség, hogy a Csillagok háborúja későbbi hivatalos folytatása, Az ébredő Erő több szempontból is hajaz A Birodalom örököseivel kezdődött Thrawn-trilógiára. A háromrészes folytatás középső epizódja ugyanis a Dark Force Rising, azaz Sötét Erők ébredése címet viselte – ám mivel más a szóhasználat az angolban (rising kontra awakens), a bővített univerzumtól és a korábbi kánontól való elhatárolódást jelezhették Az ébredő Erő címével a Disney emberei.
A történet is valamilyen szinten hasonlít a későbbi hivatalos folytatásra, Az ébredő Erőre: itt is megmaradt a szétszaggatott Birodalomnak egy kisebb sejtje, amely a régi dicsőség visszaszerzésén kezdett munkálkodni. A birodalmi flotta főadmirálisa egy kék bőrű humanoid, Thrawn volt a sztori szerint, amelyet sokan jobbnak tartanak, mint Az ébredő Erőt, Thrawnt pedig máig kedvelik a Star Wars rajongói.