Van egy alapzaj, zsong-bong az egész város. Csukott szemmel hallgatom. Olyan, mintha egy m betűt a víz alatt hangoztatna több millió ember, a tenger átvenné a rezgést, és rálehelné a levegőre. Mmm, hangzik a csillagokig felérő kozmikus melódia, mmm, mmese, gyere velünk, meglásd, mesés lesz. És gondolatban ráülök a varázsszőnyegre, ha már Dubajban vagyok, miért is mondanék nemet. Száll velem a fantasztikusan szőtt szőnyeg, letesz a földre, egyenesen egy nagy fehér autó nyitott ajtaja elé. Beszállok. A sofőr gázt ad. És megyünk. De hova is? Hát az Ezeregyéjszaka varázslatos helyszíneire egyéjszakás kalandok után nézni. Mert, ahogy vendéglátóm meséli a teraszon, itt nagyon nehéz tartalmas párkapcsolatot találni. Szinte lehetetlen.
Utastársaim szinte egytől egyig nők. Napközben unalmas pepita kiskosztümben ültek az irodában. Aztán hazaérve a Hamupipőkékből hercegnők lesznek. Kibontják a dióból az arany- és ezüstruháikat, flitteres sálat dobnak a nyakukba, platform cipellőcskét a lábukra, és irány a ladies night. A bál egy szuper szálloda halljában van. Zsetonfélét nyújtanak felénk. Persze rögtön kiszúrnak, nem vagyok klubtag. A fenébe is! Mehetek vissza az erkélyre, pedig azt hittem, megúszom. De nem. Dubajban senki semmit nem úszik meg. Itt nincsenek kiskapuk, csak nagykapuk. Kemény világ ez.
A hercegnők sört, bort, koktélt, üdítőt és finger foodot kapnak a zsetonért. Mosolyognak, szépen megköszönik, sukran. És ha bolond szerencséjük van, az arab herceg megtalálja és utánuk viszi a platform cipellőcskéjüket, amelyet kapatosan sántikálva valahol ottfelejtettek.
Lenézek a csinos kis teraszra. Három tő paradicsom látszik a sarokban. Ezek itt a harminchatodik emeleten biztos nem fognak termést hozni. Nem tudom, miért, de nem. Valahogy ellenkezne a biológia törvényeivel. Dubaj egy mesevilág. Itt nem hoz termést a paradicsom.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!