Az album legkorábbi felvételei 1971-ben születtek megismerkedésük helyszínén, Széken, az emberi élet és a közösség legfontosabb alkalmaikor: az egyik képen Kallós Zoltán lakodalmas menetet kísér, a másikon halottat búcsúztatnak a ravatalos háznál.
A következő években Korniss újra és újra visszatért Székre, a látogatások egyik szép dokumentuma az az 1972-es kép, amely Kallóst Csoóri Sándor társaságában ábrázolja gyűjtés közben Juhos Mányi házában, de a fotográfus már ebben az évben eljutott Válaszútra is, ahol a kötet egyik legszebb képsorozatát készítette a beteg Kalló Mártonné Fodor Rebi énekét szalagra vevő Kallós Zoltánról.
A hetvenes évek elején születtek az első moldvai felvételek is Lészpeden, részben a gyűjtő és adatközlői találkozásáról, részben a moldvai magyarság mindennapjairól és ünnepeiről, a még élő népviseletről, hagyományos mesterségekről.
A bevezető és az Élő történelem című fejezet után ezek a képek képezik az album első nagy egységét, amelyet – az anyagot Kallós Zoltán munkásságának helyszínei alapján tagolva – a Gyimes, Máramaros, Székelyföld, Mezőség, Kalotaszeg című fejezetek követnek. Egyszerre érzékeltetik a néprajztudós gyűjtői érdeklődésének változásait, Korniss Péter Erdélyhez kötődő fotográfusi tevékenységének sokszínűségét, valamint az erdélyi magyarság (és nem egy esetben románság) életének, folklórjának, népművészetének – ahogyan a kötet címe mondja, Kallós Zoltán világának – a gazdagságát.
(Ablonczy Bálint – Korniss Péter: Kallós Zoltán világa, Helikon Kiadó, 2016, 199 oldal, 7999 forint.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!