A két író megáll a futballstadionban, és a behúzott tető alatt, a hatalmas kivetítőn meglátják a magyar Balog Zoltán emberierőforrás-minisztert és a lengyel Balog Zoltán emberierőforrás-minisztert, amint éppen megnyitják a magyar díszvendégséggel megspékelt Varsói Nemzetközi Könyvvásárt (Polak, Wegier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki). És ekkor az egyik író megkérdezi: Vajon az jár most a magyar Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter fejében, hogy miként nézne ki a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál az új Fradi-stadionban? A másik író erre azt feleli: Igen.
Két író megy a futballstadionban. Az egyik szeretne elmesélni egy viccet, de csak Lewandowski jut eszébe, akivel egész Varsót teleplakátolták, mintha ő volna egy személyben az Európa-bajnokságra készülő lengyel válogatott, és mintha ő volna egy személyben ez a stadion is, ez a bikolor hatalmasság, amelyben néhány napra azért mégiscsak átvették a könyvek az uralmat, és még vénaszkenner sem kellett hozzá. Igaz, görögtüzet sem gyújtottak, amikor a két író először belépett a stadionba.
A vicc helyett végül az egyik író csak annyit mond: A magyar könyvvásárt a Fradi-stadionban elképzelni, azért viccnek elég durva. De jó egy kicsit Lewandowskinak lenni.
