Mindez az összefoglalás megkerülhetetlen eszenciája annak a több évtizedes munkának, amely – bár romjaiban hever – még mindig nem egy világverseny győzelmét jelenti a magyar énekkaroknak. Oktatásügyi szempontból lényeges kérdéseket tisztáz, és számos olyan pedagógiai módszerbe vezeti be az olvasót, amelyek hosszú időn át sikerrel működtek, és ma is működőképesek. A Művelődéstörténeti kincsestár tanulsága többek között az, hogy számos tényező együtthatására van szükség a sikerhez: az iskolai oktatás, a kiváló karnagyok és tanárok, az egész életén át éneklési lehetőséget kínáló amatőr mozgalmak, az amatőrök és a hivatásosok összefogása egyaránt szükséges hozzá.
(K. Udvari Katalin: Művelődéstörténeti kincsestár – Válogatás dr. Maróti Gyula [1912–2004], a Kórusok Országos Tanácsa [Kóta] alapító főtitkárának magándokumentum-gyűjteményéből)
