Fel nem robbant bombák

Orbán Ottó személyes költészettörténetének tanulságai (a szocialista blokkból) meglepően időszerűek.

fib
2016. 06. 22. 16:10
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Bombák hullanak a fővárosra. A szövetségesek 1944 áprilisától támadják a levegőből Budapestet. Orbán Ottó gyermekként (akkor még Szauer Ottóként) a Nádor utcában éli át a második világháború végét. Az épületek sorban pusztulnak el az utcában, a Szauerék háza három találatot kap. Az udvarban két felhalmozott, tűzoltásra használt homokbucka áll, két robbanószerkezet ezekbe a halmokba zuhan, a harmadik egy emeleti fürdőkádba, a meleg vízbe esik – és egyik sem robban fel. A fürdővíz egy ügyvédnére várt, aki a riadó után a pincéből egyeneses a fürdőbe rohan, hátha még nem hűlt ki a víz, az elé táruló látványtól pedig így kiált fel: „Jesszusom, egy bomba ül a fürdőkádamban!” – idézi fel a jelenetet Orbán Ottó. Talán ez volt az a pillanat, amikor író emberré vált – teszi hozzá.

A Magvető Kiadó Tények és tanúk sorozatában jelent meg Orbán Ottó életműinterjúja, a Színpompás ostrom lángoló házakkal. A költővel Kabdebó Lóránt, az idén nyolcvanéves irodalomtörténész készített tízrészes interjúsorozatot 1987-ben és 1988-ban; a beszélgetések Váradi Júlia 2000-ben készített Orbán-interjújával egészülnek ki; a kötetet Nyerges Gábor Ádám szerkesztette.

A 2002-ben elhunyt Orbán Ottó – aki az idén lenne nyolcvanesztendős – a háború utáni magyar irodalom meghatározó alakja volt. Életműinterjúja azonban nem csak azoknak lehet érdekes, akik különös vonzalmat éreznek a költészettörténet és -elmélet iránt. Az alkotó nagy idők tanúja volt, minden rezdülésre érzékeny elbeszélésmódja pedig nagyon poétikusan, mégis roppant tényszerűen idézi elénk saját és környezete történetét. A kötet emiatt felbecsülhetetlen értékű kordokumentum. Arról nem is beszélve, hogy milyen hihetetlenül izgalmas történeteket mesél el. Elég csak a fenti bombás sztorira utalni, amely nagyszerű metaforája is egyben Orbán Ottó életművének, legalábbis ahogy ezt a kötetben felidézi. Mintha az élet is ennyi volna: a fel nem robbant bombák állandóan fenyegető jelenléte.

Orbán Szauer Ottóként született. Zsidó származású édesapja Horthy tisztje volt, így – bár megtehették volna – eszébe sem jutott, hogy családjával a rokonok után Argentínába meneküljön az egyre erősödő antiszemitizmus elől. Nem sokkal a döntése után tiszti rangjától megfosztották, munkaszolgálatra küldték, majd a keretlegények agyonverték a menetképtelen férfit. Orbán Ottó félárvaként került a Sztehlo Gábor evangélikus lelkész által létrehozott Gaudipolis gyerekköztársaságba.

Csodagyereknek tartották, így már tizenévesen bekerült az elit irodalmi körökbe. Később József Attila húgának, József Etelkának családjához került közel: beleszeretett a költő unokahúgába, Makai Zsuzsannába. De a kötetben végigkövethetjük a szinte teljes magyar irodalmi élet működését a nyolcvanas évek végéig. Orbán Ottó harcát, majd példázatszerűen szép kibékülését Nemes Nagy Ágnessel, barátságát Pilinszkyvel, viszonyát más költőkhöz Tandoritól Csoóriig.

A személyes költészettörténet pedig, bármerre indul is, végül mindig szélesebben értelmezhető tanulsággal szolgál a történelemről, a magyarságról, a világról. És bár ezek egyértelműen huszadik századi tanulságok (a szocialista blokkból), mégis meglepően időszerűek napjainkban is.

(Színpompás ostrom lángoló házakkal, szerk.: Nyerges Gábor Ádám, Magvető Kiadó, 2016, 340 oldal, 3990 Ft)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.