Holló, medve, láncfűrész

Tamás Kincső egy erdőszéli házban írja a novelláit, most éppen az állatokról és a székelyföldi emberekről.

Tamás Kincső, a háromszéki gyógyszerész két kisgyerek édesanyjaként, felnőtt fejjel döntötte el, hogy ő márpedig író lesz, ha törik, ha szakad. Sok folyóiratban lehetett már olvasni az írásait, mire megjelent az első kötete: a Csinált-patak állatkertjében azt a világot írta meg, amelyben él. Sepsiszentgyörgy közelében, Sepsikőröspatak határában, egy erdőszéli házban lakik két gyerek és rengeteg állat társaságában.

Róluk szól ez a könyv: az ablaküvegnek csapódó madarakról, a padláson fészkelő pelékről, a ház körül settenkedő őzekről, a kerti tó halairól, a három kutyáról, a hatalmas, tigriscsíkos macskáról, a hollóról és a medvékről, amelyekről mindenki beszél, de az erdő szélén élő nő még sosem látta őket. És időnként az emberekről is: a szomszédról, a román pisztrángászról, Laciról, a tehenészről és a helyi cigányokról.

Tamás Kincső tudatosan vonult ki a világból. Ma is úgy gondolja, hogy erre a nyugalomra van szüksége az íráshoz. De a környéken élők kezdetben furcsálkodva fogadták, hogy egyedül él az erdő szélén. Nem annyira megszokott jelenség ez arrafelé. – Azzal kezdődött, hogy elvált nőként hirtelen sokan igényt tartottak a társaságomra, és nemigen értették meg, hogy én jól érzem magam egyedül. Ma már látják, hogy elboldogulok, például felvágom a saját tűzifámat, és biciklivel járok, pedig van autóm. Az elején még utánam szóltak, hogy „mi van, naccsága, elromlott a kocsi?” Most már viszont érzek valamiféle elismerést is – mondja Tamás Kincső.

Nem volt ez mindig így; kezdetben azt vette észre, hogy egyedülálló nőként nem igazán veszik komolyan. De következetes volt, és azóta megszerették ebben a kisközösségben. „Az emberek egymásra vannak utalva, ezért működik valamiféle morál. Tudják, hogy holnap is itt leszünk, és rászorulhatunk egymásra. Olyan egyszerű dolgokban is megnyilvánulhat ez, mint hogy több háztartás használ egy közös kutat. Ezért nem fogyaszt az ember a kelleténél több vizet, mert tudja, hogy akkor a másiknak csökken a víznyomása. Valójában városon is közösen osztozunk az erőforrásokon, de ott ezt nemigen vesszük észre.” Erről az egymásrautaltságról is szól a most megjelent novelláskötet. És persze arról is, mi mindent kell megtanulnia annak, aki az erdő szélére költözik. Nem csak állatokat, az addig ismeretlen tárgyakat is meg kell szelídítenie – mint például a láncfűrészt.

A Csinált-patak állatkertje kicsit emlékeztet Robinson történetére. A szerző abból a szempontból közelítette meg a vidéki életet, hogy hogyan lehet felülkerekedni a mindennapi problémákon. „Októbertől májusig minden reggel azzal kezdődik, hogy megpucolom a kályhaablakot, és tüzet gyújtok. Sokáig reggelente, sötétben hasogattam a fát. Ez ad egyfajta ritmust, fegyelmet a napnak, amire szükségem van. A fizikai munka felszabadító érzés. Ha esetleg nem sikerül aznap írnom, mégis úgy érzem, hogy csináltam valami hasznosat. Ha felvágtam öt-hat talicska fát, már nem hiába telt el a nap.”

Szerinte alkati kérdés, hogy valaki képes-e a nehézségeivel együtt is megszeretni ezt az életet. Lehet, hogy mindannyiunknak hiányzik a természet közelsége, de ahhoz, hogy ne csak egy táborozás erejéig élvezzük, nagyobb elszántság kell, ami nála valószínűleg a gyerekkori élményekből táplálkozik. Iskoláskorában falun töltötte a vakációit, így soha nem volt idegen ez a világ. Neki a természet és az egyedüllét jelenti a szellemi függetlenséget, és nagyon csodálkozik, hogy bárki is képes házasságban élni, mégis íróvá válni.

Annak viszont örül, hogy két gyermeke van. Szerinte nem a gyermek az akadálya a szellemi függetlenségnek, hanem a gyermek hiánya. „Minden nőben ott motoszkál a vágy, hogy gyermeke legyen. Ha megvan a gyermek, akkor az ember sokkal jobban tud koncentrálni más dolgokra is” – állítja Tamás Kincső, akinek az írói pályakezdés csak az anyagi létfenntartás szempontjából jelentett komolyabb problémát, az irodalmi életben viszont nem érték számottevő kudarcok. Az írásait legtöbb esetben azonnal elfogadták a magyarországi folyóiratok. A marosvásárhelyi Mentor Könyvek Kiadónál megjelent Csinált-patak állatkertje a saját személyes életteréről szól. Nem hiszi, hogy születne még hasonló műve.

Most egy többgenerációs családregény, az Amerika vár megjelenésre. Hamarosan elkészül legújabb regényével (Lila hajtű), amelynek a megírásához Móricz Zsigmond-ösztöndíjat kapott, és a Tiszatáj folyóiratba írt karcolatai is kötetbe kerülnek, így a 87. ünnepi könyvhét után valószínűleg hamar újra hallunk majd az írónőről.