A Csinált-patak állatkertje kicsit emlékeztet Robinson történetére. A szerző abból a szempontból közelítette meg a vidéki életet, hogy hogyan lehet felülkerekedni a mindennapi problémákon. „Októbertől májusig minden reggel azzal kezdődik, hogy megpucolom a kályhaablakot, és tüzet gyújtok. Sokáig reggelente, sötétben hasogattam a fát. Ez ad egyfajta ritmust, fegyelmet a napnak, amire szükségem van. A fizikai munka felszabadító érzés. Ha esetleg nem sikerül aznap írnom, mégis úgy érzem, hogy csináltam valami hasznosat. Ha felvágtam öt-hat talicska fát, már nem hiába telt el a nap.”
Szerinte alkati kérdés, hogy valaki képes-e a nehézségeivel együtt is megszeretni ezt az életet. Lehet, hogy mindannyiunknak hiányzik a természet közelsége, de ahhoz, hogy ne csak egy táborozás erejéig élvezzük, nagyobb elszántság kell, ami nála valószínűleg a gyerekkori élményekből táplálkozik. Iskoláskorában falun töltötte a vakációit, így soha nem volt idegen ez a világ. Neki a természet és az egyedüllét jelenti a szellemi függetlenséget, és nagyon csodálkozik, hogy bárki is képes házasságban élni, mégis íróvá válni.
Annak viszont örül, hogy két gyermeke van. Szerinte nem a gyermek az akadálya a szellemi függetlenségnek, hanem a gyermek hiánya. „Minden nőben ott motoszkál a vágy, hogy gyermeke legyen. Ha megvan a gyermek, akkor az ember sokkal jobban tud koncentrálni más dolgokra is” – állítja Tamás Kincső, akinek az írói pályakezdés csak az anyagi létfenntartás szempontjából jelentett komolyabb problémát, az irodalmi életben viszont nem érték számottevő kudarcok. Az írásait legtöbb esetben azonnal elfogadták a magyarországi folyóiratok. A marosvásárhelyi Mentor Könyvek Kiadónál megjelent Csinált-patak állatkertje a saját személyes életteréről szól. Nem hiszi, hogy születne még hasonló műve.
