Vízrajz
Magyarország vízrajza nem látszik egy cseppet sem, mert egy csepp víz átlátszó, ha megszárad, és hiába rajzoltál vele szépet vagy csúnyát. Madarat érdemes vízrajzolni, mert megszárad, és akkor mondható, hogy elrepült, vagy halat, és akkor mondhatatlanul elúszott vagy elnyelte a vízüveg, pedig igazándiból a nap nyelte el a vizet. Pontosabban a levegő, mert a nap csak felszürcsöli, és szétüti a páramolekulákat az égvilágba. Magyarország földrajza egy kicsit jobban látszik ennél, de a földdel meg csak maszatolni lehet sárosan. Mindenesetre itt volna az ideje fertőtleníteni a Fertő tavat, a Balatonnak meg van jobb oldala, de tonhal benne semmi. A Duna kavicságyába télen kell befektetni, mert jobban melenget, mint a paplan, csupa víztoll, és ki a Tisza vizét issza, saját vizét issza vissza, mondja Nagyapa, és röhög. Maga is megérik a pénzével, áll a sarkalatára anyuka, és ripakodik, hogy vén pézsmahajder, csupa hületlenségre kapatja ezt a gyereket, csoda, hogy mindenkinek a hátán kiszőrösödik tőle a hideg borzongás.
Préselt lábujjak
Reggel, amikor kipirul a hajnal, jöhet a pattanás meg a kelés. Az ágyból. Kiágyazom magam a pizsamából, nehogy a hasamra süssék a napot. Az ágyból szépen kirántottáznak, én meg belenézem magamat a tükörtojásba, és ott mindig rémlik valaki, tiszta életlenségből. Piros arany a szemem tojásfehérje, mintha zátonnyal futtatták volna, a zombi hozzám képest egy hímzett matyó, pedig csak vérfarkaséhes vagyok. A fogmosó gépet kipörgetem a szájammal, egy kicsit megkeserítem az öcsém élesztését, és keserű élesztőt morzsolok az üregébe, de nem őt éleszti fel, hanem anyámat, aki hajnak áll az égbe, mert arra jön be, hogy kihabosodott az öcsém szájbarlangja. Egy kis fogmosogató szert is beleloccsantottam az öcsém teájába, amit anyu odakészített egy palack pillébe, tisztább lesz majd így az öcsém szája jóval, úgyis gyakran elmossa a fogát a felejtés. Nagyon mondja az öcsi, hogy nyomja az orrát a cipő, pedig csak egy kis kecsöpöt töltöttem bele, majd amikor véresen leveszi a suliban, fogni fáj neki, a tanárnő meg felmosóvödörnyi szemeket mereszt majd, medicinlabdányi szemet, mintha kocsányon lógna ki a fejéből, meggy fülbevaló. Sipítani is fog, nem a fülbevalója, hanem a néni, fülbemászó visítása lesz, mint egy százlábú, úgy sikong, mint a teáskanna, ha fenn felejtik, a kicsik meg körbeállják az öcsit, és nézik, milyen iszonyat undorítóan izgalmas, biztos átment az öcsi lábán egy úthenger vagy áthengerelt egy mentő, és lepréselte, mint egy növénygyűjteményt, amilyen apunak van, de a lepréselt lábujjakat senki se gyűjti, na majd én.
Pökkel
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!