Felnézek az épülő toronyházra. Lehetséges, hogy ez is egy „leg”-ház lesz? Mert Dubaj szereti a legeket. Elindulok a tengerpartra. Csupasz bokámhoz masszázslányos képeslapokat fúj a szél. Összeszedem őket. Indulok velük a kukához. Félúton megtorpanok. Leguggolok, és a forró homokba mélyedést kotrok. Bele a lányokat. Rájuk a csillogó, porhanyós földet. A többit a tengerparti szélre bízom. Ő jobban tudja.
A szuper fagyishoz érek. Egy brancs óvodás áll sorban. Mellettük az ovibusz. Rózsaszín és sárga, színes Disney-figurákkal tarkítva. Fényes ablakairól a szemembe szúr a fény. Semmit sem látok. Le kell csuknom a szemem. Szinte fáj.
