Születésnap

Kisslaki László írása.

Kisslaki László
2016. 06. 16. 18:34
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A gyerekek reggel óta a kertben hancúroztak. Zolika, aki már iskolás, és éppen ma hétéves, természetesen nem vett részt a többiek távköpési versenyében. Ábrándozott. Nem hallotta a házőrző csaholását, sem a postásautó távozó berregését.

Pedig örült volna, ha láthatná már most a nagy születésnapi csomagot, amelyet a postás hozott. Arról sem tudott, hogy apja katalógusból rendelte „az ő nagy kicsi fiának”, ahogy becézni szokta. Zolika most csak bámulta a zöld vizet, bámulta a mólóhoz kötött csónakot és bámulta a nádas mellett bogarászó, vakarózó vadkacsákat.

Zolika örült, hogy itt minden a Papáé. Persze a túlsó part nem. Úgy tudja, a Badacsonyt Papa beosztottja, Boros bácsi vette meg. Vacsoránál Anyu valami kárpótlási jegyről beszélt, piszok szerencsét és valami pénzlenyúlást emlegetett, de Apu leszidta.

Zolika bámulta Melindácska fehér, fürdéstől vizes testét. A hátán csillogó víz – tudta, hiszen ő is sokszor fürdött már a tóban – cseppet sem sós. Persze, hiszen ez nem tenger. Boros bácsi is mondta, hogy a Balaton édes víz, ami nagy hülyeség. Már néhányszor ivott belőle, de az íze minden volt, csak nem cukros.

– Zolikám, Melinda, gyertek gyorsan! – hallatszott apjuk kiáltása a villa felől. Még egy perc sem telt el, de már megtelt az új márványterasz ordibáló, viháncoló vendég gyerekekkel. Melinda illedelmesen ült bátyja, az ünnepelt mellett. Naná, hogy ő kapja mindig a nagyobb csomagot.

Ő, Melinda nemrég volt hatéves, és mit kapott? Egy vacak kis kosarat. Igaz, meg volt töltve pár marék aranylánccal, és volt ott egy toll Bözsi nénitől.

– Platinából van – mondta a néni. De hát, gondolta Melinda, még nem is tudok írni! És különben is, mi a fene lehet az a platina?

– Figyelem, figyelem! – kiáltotta Apa. – Zolikám, gyere apádhoz!

Diszkréten intett az alkalomra szerződtetett zenekarnak. Azok tust húztak, mire egy barna bőrű, három év körüli kisfiú mászott ki a csomagból. Elismerő zúgás és taps kísérte a kis ingecskés ajándékot, amíg Zolika levette az asztalról. Apjához ment, és örömtől kipirulva, csókkal köszönte meg a szép meglepetést.

– Apu, levihetjük játszani?

– Le, fiacskám, de nagyon vigyázz rá! Ez nem csak játéknak van ám! Gondozni kell, etetni, itatni és sétáltatni is. Úgy biz ám, kisöreg! – simogatta meg Zolika fejét. – Na, eredjetek a partra! – küldte el mosolyogva a hangos csapatot. Zolika két kezénél fogva lóbálta a vidáman visítozó kisgyereket.

– Apu, mi is a neve?

– A katalógus szerint Benő. De menjetek már!

– Hadd játsszak én is vele egy kicsit! – kapta ki bátyja kezéből a gyereket Melinda. Alig bírta tartani, de anyásan magához szorította.

– Kicsikém, kicsikém – dúdolta fülébe, ahogy a kerten át cipelte.

Zolika később visszakérte Benőt a húgától, majd hátára vette, és lovat utánozva, nyihogva trappolt a tó felé.

Vagy fél órát önfeledten viháncolt a gyerekcsapat a vízben. Benő volt mindig a középpont.

– Próbáljuk meg, meddig tud a víz alatt maradni! – javasolta egyikük. Később elunták ezt a játékot is, és kimentek a partra labdázni. Zolika Melindával aggódva kereste még egy darabig Benőt, de lassan felhagytak vele, és inkább beálltak a többiekhez.

Este elalvás előtt Zolika szipogott még az ágyban egy kicsit, mert vacsora után összeszidták.

– Most vehetek újat – mondta mérgesen az édesapja. – Legalább megtaláltad volna! Volt még rá szavatosság.

Pedig Benő nem volt messze. A nádasban, a szunyókáló vadkacsák mellett már órák óta ringatta a víz.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.