Béla bácsi

„Különös viselkedése miatt mindig is gyanítottuk, Béla bácsinak van valami titka.” Szenczi Tóth Károly írása.

Szenczi Tóth Károly
2016. 07. 15. 17:32
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Különös viselkedése miatt mindig is gyanítottuk, Béla bácsinak van valami titka. Kellett lennie. De még engem sem engedett közel. Bár W. úrral, a karbantartók vezetőjével évtizedeken át szigorú magázós viszonyban maradt, neki elmondta egyszer. W. úr cukros volt, nyugdíjasan visszajárt. Egyszer elárulta a Béla bácsi történetét.

Már a háború előtt a kórház közelében lakott, Angyalföldön. (Később egy apró kegyelemszobában a nővérszállón.) Sok bombát kapott a környék. A Nyugatiba tartó vasútvonalakat célozták meg. Egy ilyen szőnyegbombázás után Béla bácsi a kórházból egyenest a sínek menti Szabolcs utcába sietett menteni. Ott érték utol. Siessen, a Lehel út 17.-ben lévő házukat is bombatalálat érte. Senki sem maradt életben. Az asszony, a három gyerek meghalt azonnal.

Azt mondják, Béla bácsi akkor hibbant meg.

Egy reggel a tálalóban, mint jó barátjának, vastag, nagy borítékot nyújtott át. De visszakérem ám! – mondta, és szokásosan kacsintott. Otthon nézze meg! Ne itt bontsa ki!

Mindennap érdeklődött: na, látta? Szuper, mi?

Aztán másfelé vitt az utam.

A borítékot ide-oda vetette a költözés. Évek múlva vettem csak elő. Két, szamárfülesre gyötört Playboy újság volt benne. Egykor itt tiltott kincs, kézről kézre adták a férfiak. Átnéztem mindkettőt, ahogy Béla bácsi elvárta. Színes aktfotók (tyűha!), erotikus történetek, hirdetések; aranyóra bőrszíjjal, pecsétgyűrű és márkás konyak.

Béla bácsi haláláról nem kaptam értesítést. A régiek közül sem tudta senki, hol nyugszik. De tartoztam neki a színes újságokkal. A lapok egyetlen lobbanással égtek el a régi vaskályhában. A hamut apró gyógyszeres üvegcsébe kapartam. A nagy temető irodájában érdeklődtem, hol fekszenek, akiket az állam temet el. Akiket senki sem szeretett. Vagy mindenki.

Távoli végen gondozatlan bozótos. Tábla: vigyázat, munkagépek! Álltam egy darabig, lehetetlen volt akár egyetlen sírt is azonosítani. Aztán a kis üveget széles mozdulattal a gazos sírhantok közé vetettem.

Oda, ahol a buldózerek már újraegyengették a földet.

Hogy a Béla bácsiknak mindig helyük legyen.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.