Béla bácsi

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

„Különös viselkedése miatt mindig is gyanítottuk, Béla bácsinak van valami titka.” Szenczi Tóth Károly írása.

Szenczi Tóth Károly
2016. 07. 15. 17:32

Különös viselkedése miatt mindig is gyanítottuk, Béla bácsinak van valami titka. Kellett lennie. De még engem sem engedett közel. Bár W. úrral, a karbantartók vezetőjével évtizedeken át szigorú magázós viszonyban maradt, neki elmondta egyszer. W. úr cukros volt, nyugdíjasan visszajárt. Egyszer elárulta a Béla bácsi történetét.

Már a háború előtt a kórház közelében lakott, Angyalföldön. (Később egy apró kegyelemszobában a nővérszállón.) Sok bombát kapott a környék. A Nyugatiba tartó vasútvonalakat célozták meg. Egy ilyen szőnyegbombázás után Béla bácsi a kórházból egyenest a sínek menti Szabolcs utcába sietett menteni. Ott érték utol. Siessen, a Lehel út 17.-ben lévő házukat is bombatalálat érte. Senki sem maradt életben. Az asszony, a három gyerek meghalt azonnal.

Azt mondják, Béla bácsi akkor hibbant meg.

Egy reggel a tálalóban, mint jó barátjának, vastag, nagy borítékot nyújtott át. De visszakérem ám! – mondta, és szokásosan kacsintott. Otthon nézze meg! Ne itt bontsa ki!

Mindennap érdeklődött: na, látta? Szuper, mi?

Aztán másfelé vitt az utam.

A borítékot ide-oda vetette a költözés. Évek múlva vettem csak elő. Két, szamárfülesre gyötört Playboy újság volt benne. Egykor itt tiltott kincs, kézről kézre adták a férfiak. Átnéztem mindkettőt, ahogy Béla bácsi elvárta. Színes aktfotók (tyűha!), erotikus történetek, hirdetések; aranyóra bőrszíjjal, pecsétgyűrű és márkás konyak.

Béla bácsi haláláról nem kaptam értesítést. A régiek közül sem tudta senki, hol nyugszik. De tartoztam neki a színes újságokkal. A lapok egyetlen lobbanással égtek el a régi vaskályhában. A hamut apró gyógyszeres üvegcsébe kapartam. A nagy temető irodájában érdeklődtem, hol fekszenek, akiket az állam temet el. Akiket senki sem szeretett. Vagy mindenki.

Távoli végen gondozatlan bozótos. Tábla: vigyázat, munkagépek! Álltam egy darabig, lehetetlen volt akár egyetlen sírt is azonosítani. Aztán a kis üveget széles mozdulattal a gazos sírhantok közé vetettem.

Oda, ahol a buldózerek már újraegyengették a földet.

Hogy a Béla bácsiknak mindig helyük legyen.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.